Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács kialakulása - IV. A birodalom biztonsága és a magyar önállóság

most ki kellett dolgozni azokat a kormányzati-politikai formákat, ame­lyek e keretek'között való élést, a forradalom óta eltelt másfél évti­zed külső és belső változásainak figyelembevételével lehetővé teszik. Már a trónbeszédre adott válaszfelirat is abban a sajátos fra­zeológiában Íródott, amely az. alapvető tény, Magyarországnak egy biroda­lom szerves részévé válása jogi elismerésének s az ebből folyó, súlyos következményeknek tagadását igyekezett "elfogadhatóan" megfogalmazni. A válaszfelirat mindenekelőtt hálával hivatkozott arra, hogy a trónbeszéd kiindulási pontnak, közösen elismert jogi alapként a prag­matica sanctiot választotta,^ Hálával hivatkozott különösen azért, mert ez az alaptörvény biztosította Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát. "Es ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását" - mondotta a továbbiakban a felirat,. - "egyedül abban találja Felséged, hogy ugyanazon pragmatica sanctio a Felséged uralkodó házának kormány­zása alatti országok föloszthatatlan és elválhatatlan együttmaradását s ez által azok összességének nagy hat a1mi á11ás állandóan megálla­pította." A trónbeszédből vett. idézetet, amely a Habsburgok uralma alatt élő országok összességének nagyhatalmi állásáról beszélt, a válaszfel­irat a közös biztosság eszméjében oldotta fel t ugy magyarázván, hogy az összetartás, a különböző tartományok együttes kormányzása teszi le­hetővé a közös ellenséggel szemben való sikeresebb védekezést. De ez csak jogi átformulázása volt a lényegnek, a valójában kibékíthetetlen ellentétnekj amely Magyarország függetlensége fenntartásának és egy nagyhatalmi politikát folytató monarchiába tartozásának ténye között feszült. A válaszfelirat ismételten visszatért, mintegy megnyugtatóan, arra, hogy a magyar függetlenség semmiképp sem veszélyezteti a biroda­lom erdekeit. "Kimondottuk már 1861-diki föliratunkban is, hogy a bi­rodalom fönnállását kockáztatni nem akarjuk." "Nem kérünk mi politikai lehetetlenséget, nem szándékunk a birodalom biztosságát veszélyeztet­ni..." Valóban, a Deák-féle politikai koncepciótól távol állott ez, még távolabb Andrássy Gyuláétól, ami egész világosan kitűnik abból: mit is értettek önállóságon és függetlenségen, A felirat szövegezőjében is felmerült a kétség: vajon, ha a pragmatica sanctio korában össze is lehetett egyeztetni az ország alkotmányos önállóságát a birodalom biz­ton;-, --igával , az azóta eltelt csaknem másfél évszázad során bekövetke­zett változások az európai hatalmi viszonyokban szükségképpen nem te­szik-e ezt illuzóriussá? Jellemző, hogy éppen e másfél évszázad küzdel­meiben látja Deák az igazolását annak, hogy a kérdésre nemmel válaszol­ha ison. Ezekben a küzdelmekben - mondja felirati javaslatában - meg le­hetett védeni a birodalmat, a nélkül, "hogy e végett Magyarország ön­állasát és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani."16 A belkormányzati önállóság és külpolitikai függetlenség Deák-i ide álja tehát a pragmatica sanctio Magyarországa . A függetlenségnek és önállóságnak ezt a formáját valóban nem fenyegették a Habsburg-monarchia nagyhatalmi igényei. *

Next

/
Thumbnails
Contents