Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus

létérdeke a Monarchiának, hogy népgazdaságát megment se a katasztrófától »264. Habsburgi Rudolf, V, Károly, II. Ferdinánd és Mária Terézia kései utóda az ausztriai és a magyarországi krumpli- és zöldségárak elemzésébe kezdve próbálta megkeresni a katasztrófából kivezető utat. A Habsburg-birodalom legfőbb kormányszervének tárgyalóasztalán, ahol annyi szó esett arról: mik a feltótelei a Monarchia nagyhatalmi állásának, határozat született az éhínséggel küzdő ipari munkásság és az iparcikkek, petróleum és só hiánya miatt szenvedő parasztság közvetlen árucseréjéről. A háború kezdetén /még kevésbé a háború eló'tt/ fel sem merült a közös miniszteri konferenciákon a probléma: miképpen kellene a gigantikus erőfeszítésekhez mért gazdasági bázist megteremteni. A "nagypolitiká"-nak olyan problémái töltötték ki a minisztertanács tanácskozásait, amelyeket még a szövetséges németek is irreálisnak tartottak. Közben pedig Ausztria-Magyarország életének gazdasági alapjai a létminimum feltételeinek biztosítására zsugorodtak* Az egykori nagyhatalom legfőbb kormányszerve olyan gazdasági kérdéseket tárgyalt, amelyek normális időkben legfeljebb egy kis közigazgatási egység szintjén merülhettek fel. Ausztria-Magyarország politikai és közigazgatási keretei még érintetlenek voltak, amikor már megkezdődött ennek az egykor hatalmas gazdasági egységnek atomjaira hullása. Az 1917* június 29-i minisztertanácson Czernin külügyminiszter, a szeptember 24-in Landwehr vezérőrnagy, a Monarchia közös élelmezési bizottságának elnöke áj lapította meg, hogy már nemcsak az egyes országok és tartományok, ill. megyék, hanem a járások is mereven elzárkóznak egymás elől, kiviteli tilalmakkal apró gazdasági egységekre bontják a Monarchiát . Ausztria-Magyarország valóságos problémáinak legmagasabb szintű tárgyalása egyszerűen lehetetlenné vált. A problémák reális megoldási kísérletei a kiegyezéses államszerkezet azonnali szétesését vonták volna maguk után. Akiken a megoldás elsősorban múlott, a korona legfőbb tanácsadói a valóság elől önáltató formulákba menekültek. A dualista politikusok illuzionizmusát kifejező formulák közül talán a legklasszikusabb Tiszáé volt, aki az 1917• március 22-i koronatanácson hosszabb beszédben bizonygatta, hogy semmi ok sincs a csüggedésre: "Wir habén gesiegt" - mondotta. Az Qsstrák-Magyar Monarchia ellenségeinek nem sikerült háborús céljukat, a Monarchia szétzúzását megvalósítaniuk, s ez egyértelmű a győzelemmel. Az agg Wekerle, az uj helyzetekhez immár alkalmazkodni képtelen Monarchiának mintegy szimbólummá vált vezető politikusa, uj gondolatokra képt elenül, pár nappal az évszázados Habsburg-birodalom bukása előtt a számtalan, most már nemcsak gazdasági, de politikái tünetbenis jelentkező szétesési folyamat megakadályozásának egyetlen eszközét a dualizmushoz való, Tisza István-i merev ragaszkodásban látta. Az 191Ö. szeptember 27-i közös minisztertanácsban, amikor a bolgár fegyverletétel által teremtett helyzetről tárgyaltak ő is'és