Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)
Veszprém vármegye
508 VESZPRÉM VÁRMEGYE nem számítjuk a földműveléssel, és a lakosság helyzetével kapcsolatos részeket), és a városok, várak leírása is alacsony színvonalú, főleg a történeti részek. Jelen leírás természetföldrajzi tagozatában a hegyek és a folyóvizek leírása emelkedik ki gazdagságával, a politikai tagozatban pedig a lakosság életkörülményeit írja le érzékletesen a szerző. Matolai elég sötéten festi le a helyzetet: a föld kavicsos, csak trágyázással és háromszori szántással terem jól, ami a fő oka a veszprémiek nyomorúságának. Faizással segítenek magukon, de csak olcsón tudják eladni a városokban a fát, így még a szekereikben, igavonó állataikban keletkezett kár sem térül meg; mégis csinálják, mert így tudják kifizetni az adókat. Pápa, Veszprém és a többi mezőváros leírásában kevés a használható rész; annál érdekesebb a zirci apátságnak a leírása, ahol Matolai olyan jólértesültnek bizonyul, hogy joggal gyaníthatjuk: a helyszínen, sőt, a szerzetesektől kapta az információkat. Leginkább azonban a falvak leírása érdemel figyelmet. Szinte mindig szerepel a felekezeti megoszlás, a lakosok nemzetisége, illetve a faluhatár bemutatása, az azt szegélyező falvakkal, pusztákkal. Matolai mindig kiemeli a protestánsok (evangélikusok és reformátusok) szabad vallásgyakorlatát (ahonnan ő jött - Zólyom, Sopron, Pozsony vármegyék -, ott ez csak az artikuláris helyeken és részben a szabad királyi városokban létezett; ezért csodálkozik rá mindig a protestánsok szabad vallásgyakorlására). Matolai azt is feljegyezte, hogy az adott falu bizonyos felekezetének van-e saját temploma, s ha nincs, melyik település az anyaegyháza; gyakran említést tett az iskolamesterről is. Általában elmondható, hogy elég pontosan közölte a felekezeti viszonyokat, emellett mindig hangsúlyozta a felekezetek békés együttélését is (amiből aztán elég kellemetlensége származott Bélnek21). A nemzetiségi viszonyok lejegyzésének tekintetében is elég következetes, mert szinte mindig szerepel ez az adat (vagy ha nem, akkor biztosra vehető, hogy magyar a lakosság, különösen református falu esetében). Hogyha német, szlovák lakosai vannak a falunak, legtöbbször jelzi, hogy mikor települtek be. A falu határának minőségét, mennyiségét is mindig taglalja. A falusiak rendelkezésére álló földterület Matolai elbeszélésében vagy rossz minőségű, vagy kevés, vagy elég kaszáló nincs, vagy elég legelő, vagy erdejük kevés: nehéz eldönteni, hogy a lakosok, vagy pedig az adatgyűjtő látta ennyire borúlátóan a falvak helyzetét. Visszatérő elem Matolai csodálkozása, miszerint hogy tudnak a falusiak ilyen kevés és rossz földből megélni. Sokszor megemlíti ugyanakkor, hogy a lakosok a fent már említett faizással egészítik ki a jövedelmüket, vagy pedig pusztákat bérelnek a környéken. Legtöbbször feljegyzi a falu birtokosait is (1. fentebb). Nagyon érdekes még a kuriális falvak leírása. Matolai mindig felhívja rá a figyelmet, ha a falvat kuriális (egytelkes) nemes családok lakják, és gyakran fel is sorolja név szerint őket, illetve az „alapító családot”, amelyből úgymond „kinőtt” a falu lakossága. Szintén nagyon gyakran megírja azt is, hogy a falu kuriális nemesei mikor kaptak (közös) kiváltságlevelet a falu birtoklására (ezek 16-18. századiak), de az is gyakori, hogy a hajdani „alapító család” által kapott (Mohács előtti) oklevél adatait feljegyzi, esetleg idéz is belőle. Mindez aligha képzelhető el másként, mint hogy a nemesek bemutatták Matolainak kiváltságleveleiket. Talán abban bíztak, hogy a kiváltságaik elfogadottságát, hitelét szolgálhatja, ha a jogbiztosító dokumentumaik adatai nyomtatásban megjelennek Bél MtfzYiűjában (egyébként valószínű, hogy éppen ezért kérte a Kancellária minden esetben a kuriális nemesekre vonatkozó adatok törlését).22 Matolai egyébként mindig megjegyzi róluk, hogy nem nemesi, hanem paraszti sorban élnek, olykor nyomorogva. 21 L. a 2. fejezetet. 22 L. Tóth 2007a 1.138., Tóth 2010.333-334.
