Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)
Sopron vármegye
BEVEZETÉS 29 kidolgozta, történeti értekezéssé formálta. Az is elég bizonyos, hogy Matolai nem járta be Sopron vármegyét, ahogy azt pl. Veszprém vagy más vármegyék esetében tette; emiatt viszont a falvak leírása igen szegényes lett, alig több puszta felsorolásnál (ez alól csak a Sopron város birtokában lévő falvak jelentenek kivételt). Sopron korabeli viszonyairól azonban ő is elég sok hasznos információt tudott írni, legyen szó akár középületekről, a külvárosról, vagy a soproniak életmódjáról stb. írásba foglalta emellett az evangélikusok fatemplomának 1720. évi kibővítését, illetve a kibővítés okait és körülményeit is, amit aztán Bél kényszerűségből, a protestánsok említésének tilalma miatt52 kitörölt a szövegből.53 Haynóczi Dánielnek, a soproni evangélikus gimnázium rektorának a közreműködése (1. [Ha]) ugyancsak nagy segítséget jelentett Bélnek Sopron város leírásához. Amint arra a szöveghez írt jegyzeteinkben is felhívtuk a figyelmet, Bél sűrűn használta, sőt másolta azokat a kiegészítéseket, amelyeket Haynóczi írt Sopron város neki elküldött leírásához.54 Ide tartozik még, hogy Bél megkapta valakitől - talán Deccard János Kristóftól - Lackner Kristóf soproni polgármester önéletrajzát, amiből szintén sok részletet kimásolt, hasznosított.55 Végül okvetlenül feltételezni kell valamilyen adatközlési hajlandóságot az Esterházy család részéről. Egyébként nem lenne világos, hogyan írhatta le ilyen pontosan Bél a kismartoni kastély nagytermének ősgalériáját, vagy a fraknói vár feliratait. Nyilvánvaló egyébként, hogy Bél Sopron vármegye leírásában akart méltó „emlékművet” állítani az Esterházy család őseinek, ahogyan azt a főrangú családok esetében rendszeresen megtette.56 Ezt szolgálja a már előbb említett ősgaléria bemutatása, illetve a Fraknó történetébe beágyazott Esterházy-családtörténet. Utóbbihoz felhasználta az Esterházy Pál által összeállított, jelentős részben fiktív családtörténeti munkát, a Trophaeum-ot is:57 két oklevelet bizonyosan ebből idézett, és egyebekben is sejthető Esterházy Pál művének használata. Ugyanakkor Bél kritikai érzékét dicséri, hogy lényegében Esterházy Miklóstól (1583-1645) kezdi a családtörténetet, míg a korábbi, jórészt Esterházy Pál által kreált ősöket tapintatosan mellőzi, legalábbis nem fűz kommentárt a fikción alapuló ősgalériához, illetve a kitalált ősöket ugyancsak felvonultató, 1681-es Lipót-féle oklevélhez sem.58 A leírást a szövegkiadásunk első kötetében taglalt elvek szerint közöltük.59 A szöveg publikálásához elsősorban három kéziratot használtunk fel: az egészében ránkmaradt G és K kéziratot, amelyek együttesen képezik a szöveg második legkésőbbi változatát, illetve a Gyurikovits-féle M kéziratot, amelyben, mint írtuk, számos részlet található az utolsó változatot tartalmazó, elveszett 1 kéziratból. A G és a K szövege alapján készült a szövegkiadás, mivel ezek adnak ki egy teljes szöveget. Az M kéziratot a következőképpen használtuk fel: ahol az 1-ből származó részletek segítségével javítani lehetett a G vagy a K romlott szövegét, akkor ott az M alapján emendáltuk a szöveghelyet (természetesen jegyzetben 52 L. Tóth 2007a 1.137. 53 A templom leírását Matolai fogalmazványában 1. A f. 23", a letisztázott másolatban pedig, ahol Bél áthúzta a szöveget, 1. B f. 40. Matolai így mutatja be a templomot (a fogalmazványt idézzük): „Est et ad occasum aedes sacris Evangelicorum destinata. Oratorium vocitant, seu domum precationum, ab exercitio rei, quod precibus, orationibusque verbi Dei, hoc est, concionibus, et praedicationibus divinis, frequentatur. Adplicata his usibus est a. MDCLXXV. singulari regis indultu, cuius et privilegio confirmata libertates suas tuetur. Primum leviter instructa fuit, qualicunque opportunitati cultus servitura: deinde vero, postquam orto incendio a. MDCLXXVI. penitus conflagravisset, Preinero reparatore, meliorem postea formam induit. Nec tamen cum ampla esset, intrantibus ita suffecit, quin plurimos excluderet. Extra fores, et fenestras manendum erat, qui vacare sacris volebant, eorum quoque, qui intraverant, aliis alios importune prementibus. Itaque tanto incommodo solliciti frustra de augenda domo cogitarunt, defficientibus (!) subsidiis, dum collecta deinceps stipe, a. MDCCXX. adcurante B. Georgio Poch,“’ et Perillustri Cramero, aedes amplior facta est.b>” (Az a.) jegyzet szövege:) „B. Poch erat t.t. (?) Praetor, Dn. autem Georgius Kramer aedilis.” (A b.) jegyzet szövege:) „Camera erat in fundo oratorii fere vetustate collapsa; itaque hac diruta, spatium hoc protendendo oratorio impensum est, nec tamen dum ita amplum, ut commode omnes intrantes capiat, multis adhuc stare per interordinia debentibus, et se invicem comprimentibus. Nam ultra 5000. auditorum confluere singulis diebus festis creditum est.” L. A f. 23*. 54 Erre bővebben 1. Tóth 2006b 242-245. 55 L. uo. 245-249., ill. Lackner 2008. 10, 12-13, 33- Kiég 1. a K kézirat ismertetését. 56 L. erre például Vas vármegye leírását a jelen kötetben, és a kapcsolódó bevezetőt. 57 L. Trophaeum 1700. 58 Vö. Tóth 2010.325-326. A Trophaeumn és Esterházy Pál családtörténeti fikciójára legújabban 1. Fazekas 2010. 59 L. Bél 2011. 18-19. Még 1. az általános előszót e kötetben.
