Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)
Sopron vármegye
22 SOPRON VÁRMEGYE II. A vármegyeleírás elkészítésének folyamata Az 1710-es évek végén valaki anyagot gyűjtött Bél Mátyásnak ([Del]3, [Del]b), amelyet felhasznált az első fogalmazvány (A) készítője, Bél fő munkatársa, Matolai János (1725 után). Erről tisztázat készült (B), amelyet Bél már drasztikusan átírt, bár nem mindenhol egyforma mértékben (az általános részt és Sopron leírását jobbára gyökeresen átfogalmazta, a többi város és a falvak leírását kevésbé). Erről újabb másolatot készített Bél valamely írnoka (C), amelyet a tudós a vármegyébe küldött 1728-ban; itt valaki írt néhány megjegyzést a szöveghez ([Com]3), amellyel új szövegállapot jött létre (C2). Megjegyzendő, hogy nemcsak szövegjavítások vannak „gazdátlanul”, hanem Bél levelezése alapján ismerünk egy olyan személyt is, aki lektorálta Sopron vármegye leírását, csak éppen nem azonosítható, hogy melyik példányt. Ez a személy Ruisz János Kristóf tanító, később soproni városbíró és polgármester, akitől Bél 1730-ban kérte vissza a sopron vármegyei várak leírását Haynóczi Dánielen keresztül.1 Időközben pótolni kellett Ruszt város leírását, amely eddig hiányzott a leírásból. Bél saját kezűleg írta meg a város ismertetését (D), amelyet letisztáztatott (E1), és elküldte a ruszti városi tanácsnak ellenőrzésre. A szöveg talán nem érkezett vissza időben, mert a soron következő teljes vármegyeleírásba (F) a városleírás javítatlan szövegállapota került bele (E1). A vármegyeleírás új példánya (F1) nagy valószínűséggel a Kancelláriára ment 1729-ben, amelynek 1731-ben elküldött kifogásait Bél ebben a példányban vette figyelembe (F2). Erről újabb tisztázat készült (G1), amelyet Bél 1736-ban elküldött vármegyei ellenőrzésre ([Com]b). A vármegyeiek, bár ellenszenveztek Bél egész kezdeményezésével, elvégezték a javítást. E leírás képezhette továbbá az alapját egy újabb ruszti vizsgálatnak, amely egy iratküldeményben - benne a vármegyeleírás egy részének másolatában - testesült meg (H). A G kézirat javított változatába (G2) kerültek bele a rusztiaknak korábban elküldött városleírás javításai is (E2). Ugyancsak erről a példányról (G) készített másolatot Johann Wilhelm Deccard soproni orvos 1743-ban (I), és ezt a kéziratot (G), vagy a soron következő kéziratot (K) láthatta Haynóczi Dániel, aki szintén 1743-ban jelentős mennyiségű kiegészítést írt Sopron leírásához ([Ha]). Nyilván ez utóbbi ösztönözte Bélt, hogy Sopron város leírását a vármegyénél járt és javított példányról (G2) újból letisztáztassa (K1) - vagy talán éppen Haynóczi miatt csinált egy külön „Sopron-kéziratot” -, amelybe aztán saját kezűleg, átfogalmazva „beledolgozta” Haynóczi tartalmas megjegyzéseit és az általa küldött forrásokat (K2). A G és K kéziratokról egy újabb tisztázat készült (1), amelyet Bél 1749 augusztusában, vagyis közvetlenül halála előtt nézett át, és egészített ki néhány helyen. Gyurikovits György, a 19. századi jogtudós-történész egy zavaros másolatot készíttetett a leírásról (M): részben az ismert másolatokról - C, H -, részben az elveszett legkésőbbi példányról (1) kompilálta össze a szöveget. A legkésőbbi 1 kéziratot, annak többleteit csak az M kéziratból lehet megismerni - valószínű, hogy maga az 1 kézirat éppen Gyurikovits hibájából veszett el. III. A kéziratok ismertetése [De]3 1: EFK Hist. I. bbb. 3r-8v 2: Descriptio Comitatus Semproniensis. 3: 6 ff. 210x165 mm. 4: Sopron vármegye leírása ismeretlen szerzőtől. Tematika: kiterjedés, járások szerint városok, falvak, folyók, uradalmak, úthálózat. Korai adatgyűjtés lehet Bél számára. 5: Ismeretlen kéz írása, nyilván ugyanazon kéz javításaival (f. Ív, 6r, 8r). 6:1710-es évek vége. 1 Ruisz János Kristófra 1. Kincses 2001.217; Tóth 2007a I. 100.
