Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)
BEVEZETÉS - III. A szövegközlés módszere és az egyes kötetek felépítése - A vármegyeleírások kéziratainak filológiai vizsgálata: Az egyes leírások el írt bevezetők - 1. A családfa (sztemma)
16 BEVEZETES azok tisztázatában öltött testet. Természetes, hogy e folyamat bemutatásánál feltüntetjük az egyes adatközléseket, ill. revíziókat is, amelyek befolyásolták a mű tartalmát. Magukat a kéziratokat a következőképpen jelöltük: a vármegyeleírás egyes példányait az ABC betűivel, alfabetikus sorrendben tüntettük fel (a, B, c), vagyis a legkorábbi ismert példány kapta az “a” betűt, az azt követő a “b” betűt, és így tovább. Ha a kézirat, amelyről szó van, fennmaradt, akkor nagybetűvel (A), ha elveszett, kisbetűvel (a), ha elkészülte kérdéses, kisbetűvel és kurzívval faj jelöltük. A javítatlan példányt 1-es felső indexszel (A1), a javított szövegállapotokat (több is lehet, ha több kéz más-más időben javított bele az iratba) további indexekkel jelöltük (A2, A3 stb.). A Bélnek küldött adatgyűjtéseket, leveleket stb. a szerző vagy a cím kezdőbetűivel, szögletes zárójelben tüntettük fel ([Bu], [Re], [Ad] stb.). A szögletes zárójellel azt akartuk érzékeltetni, hogy e kéziratok a szöveghagyományba nem tartoznak szorosan bele. Ugyanígy egységesen szögletes zárójellel tüntettük fel a hivatali ellenőrzéseket. A vármegyei ellenőrzéseket egységesen [Com] jellel (a “Comitatus”-t rövidítve), míg a kancelláriai cenzúrát [Canc] jellel jelöltük (a “Cancellaria”-ból). Vármegyei ellenőrzésből — mint arról disszertációnkban írtunk30 - kettő is lehetett, egy „nemhivatalos” és egy „hivatalos”: ilyenkor [Com]”, illetve [Com]1’jelölést kellett alkalmaznunk. Előfordult az is, hogy Bél a leírás egyes részeit más-más időben ellenőriztette a Kancelláriával; ebben az esetben a két (vagy több) kancelláriai revíziót hasonló módon különböztettük meg ([Canc]a, [Canc]b stb.). A kéziratok egymáshoz való viszonyát nyilakkal jelöltük. A folyamatos nyíl a vármegyeleírás egyes kéziratos példányai közötti leszármazást jelöli. A szaggatott nyíl azt mutatja, hogy egy-egy kéziratos példány miként viszonyul valamely „járulékos” dokumentumhoz - adatgyűjtés, a leírással kapcsolatos megjegyzések-, vagy valamely hivatalos ellenőrzéshez ([Com], [Canc]). Ha a leírás valamely kéziratos példányáról egy ilyen dokumentumra mutat a nyíl, az azt jelenti, hogy az adatgyűjtő, a megjegyzések készítője, vagy az ellenőr azt az iratot látta; a „járulékos” dokumentumról, ill. az ellenőrzésről valamely kéziratos példányra mutató nyíl pedig azt jelenti, hogy a mondott dokumentum, ellenőrzés befolyásolta annak a kéziratos példánynak a tartalmát. Lássunk egy példát: B1 \ \ \ s y [Canc] / / / ,r> B2 A fenti ábra azt jelenti, hogy Bél a vármegyeleírás adott példányát, pontosabban annak javítatlan változatát (B1) elküldte kancelláriai ellenőrzésre ([Canc]); a Kancellárián megjegyzéseket fűztek az irathoz, amely megjegyzéseket Bél ugyanazon kéziratba jegyezte bele, s ezzel egy javított szövegváltozatot hozott létre (B2). Ha hiányzik a „visszacsatolás”, vagyis az ellenőrzésről nincs visszamutató nyíl valamelyik példányra, az egyrészt azt jelentheti, hogy az ellenőrző hivatal nem fűzött megjegyzést a leíráshoz (ez a Kancelláriával gyakran megtörtént - sajnos, tegyük hozzá, mivel ezáltal nehezebb a kéziratok azonosítása), vagy azt is jelentheti, hogy a kéziratot az ellenőrző hatóság „elnyelte”, tehát nem küldte vissza (ez a vármegyei ellenőrzés során fordult elő sokszor). Ha a nyilakon kérdőjel van, az 30 L. Tóth 2007.1. 139-141.
