A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma támogatásainak hasznosulása (1995–2004) (Budapest, 2007)

III/8 Állományvédelem

iratok restaurálásáig, a széthulló kötetek újrakötésétöl, a savas, törede­zett papírok vegyi-fizikai kezeléséig, szerteágazó feladatot jelent. Az állományvédelem körébe tartozik még a maradandó értékű információk más adathordozóra mentése és tartós megőrzése mikrofilmezéssel, digi­talizálással. Az állományvédelem a levéltárak leginkább költségigényes munkaterüle­te, amelyet a fenntartók nem, vagy csak kis mértékben hajlandók finan­szírozni. A fenntartók a rövid távú tervezési és intézkedési gyakorlat miatt általában nem képesek érzékelni a lassú, de folyamatos romlás veszélye­it és ezzel gyakran visszafordíthatatlanul a pusztulás felé taszítják a ma­radandó értékű iratok jelentős részét. Megfelelő támogatási rendszer működtetése nélkül átfogó, a levéltári terület nagy részére kiható fejlesz­tés nem valósulhat meg, és ennek hiányában jelentős veszteség érheti a magyar levéltári rendszerben őrzött maradandó értékű iratállományt. Az általunk vizsgált időszakban az állományvédelmi pályázati rendszer működési keretei jelentősen eltérnek a többi levéltári tevékenység támo­gatási rendszerétől. Az állam, az állományvédelem kifejezett támogatására 1998 és 2003 között a közlevéltárakban és a nyilvános magánlevéltárakban őrzött levéltári anyag évi 2%-ának átvizsgálásához, a szükséges selejtezés elvégzéséhez és a biztonsági másolatok elkészítéséhez, valamint a veszélyeztetett állapotú iratok, illetőleg a bennük lévő információk tartós megőrzését szolgáló egyéb teendők ellátásához szükséges pénzügyi feltételeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezeti kezelésű költségvetési előirányzatából biztosította. A közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak közötti elosztásáról a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, ill. utóbb a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázat kiírásával gondoskodott. Az NKA az 1995-1997 közötti időszakban, majd 2004-ben hirdetett meg állományvédelmi pályázatokat, a közbül eső periódusban az állományvé­delem támogatása a fentiekben említett formában működött. Az állományvédelemre 1995 és 1997 között biztosított keretösszeg nagy­ságrendileg tért el a későbbiektől, s bár e három év alatt is közel tízsze­resére növekedett az NKA által erre a célra kifizetett támogatás, átfogó, jelentős hatást nem tudott gyakorolni a levéltárak fejlesztésére. A levéltári szakterület egészének rendelkezésére álló NKA keret korlátozottsága miatt az állományvédelemre fordítható források reménytelenül szűkösnek bizonyultak. Fordulatot az 1997. évi CXL törvény hozott ebben a kérdésben, amely jelentősebb összeget rendelt az iratvédelem feladatainak megoldására. A törvény rendelkezései szerint a veszélyeztetett állapotú iratanyag meg­mentésével kapcsolatos feladatok finanszírozására a fedezetet a szak­minisztérium költségvetésében elkülönített előirányzatként bocsátották rendelkezésre. A keretre benyújtott pályázatokat a kulturális miniszter 68

Next

/
Thumbnails
Contents