Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)

Okmánytár - I. A magyar békeszerződés előkészítése - 1. Az osztrák békeszerződés előtt

h) die Menagerie in Schönbrunn,

i) die Einrichtungsstücke der Hofgebäude innerhalb und ausserhalb Wiens,

k) in der Bildergallerie 29 neue Gemälde, welche aus Staats Mitteln angekauft worden waren,

l) die Kollektion der niederländischen Gobelins, welche teils in der Hofburg in Wien und Ofen, in Schönbrunn und Lainz teils in den Magazinen sich befinden.

Ugyanezen a bizottság az udvari könyvtárra nézve megállapította, hogy „ihren Ursprung und ihrer Anlage nach ein fideikommissanisches Privateigentum des a.h. Hauses zu bilden hatte; da jedoch die in Laufe der Jahre hinzugekommenen Pflichtexemplare nunmehr den Hauptbestandteil der Bibliothek bilden, die Frage des Eigentumsrechtes aber nicht kurzer Hand zu lösen war, so wurde die Entscheidung hierüber einem späteren Zeitpunkte Vorbehalten”.

Az 1875-ik évi munkálat ezen eredményeinek jogérvényessége ellen kifogás semmiféle oldalról nem emeltetett.

Mikor később az udvari gyűjtemények az új múzeumi épületekben elhelyeztettek, az egyik „Kunsthistorische Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses”, a másik „k. k. Naturhistorisches Museum” címet nyerte. Ily módon az előbbiek hitbizományi természete, az utóbbinak az osztrák udvari kincstárhoz tartozása elismertetett, noha mindkettő a Főkamarásmesteri Hivatal hatósága alatt maradt és fenntartása a közös udvartartás költségvetését terhelte.

Zolger az 1875-ik évi bizottság eredményeit és az azok alapján kialakult helyzetet a tulajdonjog szempontjából föltétlenül jogérvényesnek ismeri el.

A Főudvarnagyi Hivatal eljárásának jóhiszeműségét nem akarom kétségbevonni. Arról tanúságot tesz azon tény, hogy az udvari könyvtár hitbizományi természetének kijelentésétől csak azért tartózkodott, mivel alkatrészeihez tartoznak az állami rendeletek alapján beszolgáltatott nyomtatványok, az ún. kötelespéldányok. Azonban eljárását több tekintetben tájékozatlanság jellemzi. így nem bírt tudomással afelől, hogy a műtörténeti gyűjteményben helyet foglalnak nagyértékű magyarországi kincsleletek, amelyek szintén állami rendeletek alapján kerültek oda és amelyekért a találót megillető rész értékét a magyar kincstár fizette le, ami a magyar kincstár tulajdonjogát kétségtelenné teszi.56

Figyelemreméltó, hogy a bíróságban, amely azon kérdést volt eldöntendő, hogy az udvari gyűjtemények állaga mennyiben tartozik az uralkodó család hitbizományához és mennyiben a jogara alatt álló országok vagyonához, Magyarország egyáltalán nem volt képviselve és döntése a magyar kormánynak hivatalosan nem hozatott tudomására. A magyarországi szakkörök erről csak Zolger könyvéből értesültek.

Egyébiránt ettől eltekintve, a főudvarnagyi bíróság illetékességét a magyar állam és kincstár jogait érintő ügyekben Magyarország sohasem ismerte el, minélfogva föl van jogosítva az 1875-ik évi döntés revízióját kívánni.

Mielőtt erre nézve az ausztriai Államtanácshoz fordulnánk, mellőzhetetlenül szükséges, hogy az 1875-ik évi munkálatot ismerjük és behatóan tanulmányozzuk. Lépéseket kell tehát tennünk, hogy ezen a bécsi Főmarsalli Hivatal levéltárában őrzött munkálat Bécsben, az Udvari Levéltár helyiségeiben bizottságunk tagjai által való tanulmányozása lehetővé tétessék.

56 Ld. FORSTER 1906. 3-31.

28