Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 5. Levéltárhasználat
A katonai egyezmény 2. szakasza azon levéltári állagokat, melyekről rendelkezik, ezen kifejezéssel jelöli meg: „sämtliche aus dem Geschäftsgänge ehemals k. u. k. gemeinsamer Stellen und der Armee im Felde hervorgegangene Bestände”. Ezen kifejezésből elsősorban a k. u. k.-t kellett eliminálnunk, nehogy valamely male fides az egyezmény rendelkezéseit az 1867 utáni, vagy pláne valóban csak k. u. k. közös anyagra vonatkoztathassa. Továbbá a Házi, Udv. és Állami Levéltár anyagában a minket tárgyilag és tartalmilag nem érdeklő és nem közös eredetű osztályok mellett vannak nagy kiterjedésű olyan állagok is, melyekben ezen anyag közös eredetűvel együtt, vegyesen őriztetik. Ilyen többek között a Hungarica és Turcica osztály, melyekben az alsó-ausztriai udv. tanácsnak és a német birodalmi kancelláriának aktái is találhatók, továbbá a magyar oklevél-osztály, melyben egyebek közt az 1526 előtti osztrák hercegi levéltár (a „Schatzarchiv”) oklevelei is vannak. Hogy tehát a katonai egyezmény fenti kifejezése a Házi, Udv. és Állami Levéltárra alkalmazva, ne adjon alkalmat arra. hogy ezen vegyes osztályok a magyar megbízottak hatásköre alól kivonassanak, szükségesnek látszott a nem közös eredetű anyagot specifikálni - ami a 2. pontban meg is történt -, még pedig olyképpen, hogy ezen specifikáció elé az „archivmässig geschlossene Bestände” kifejezés szúratott be, s ezzel a vegyes osztályok, mint levéltárilag nem zártak, ezen specifikáció alól kivétettek. Hogy pedig a 2. szakasznak ezen tisztán levéltártechnikai részéből rosszindulatú interpretáció tulajdonjogi következéseket le ne vonhasson, ezért vettük fel az 5. szakaszt, mely kimondja, hogy jelen egyezményünk sem a békeszerződés illető részei végleges magyarázatának, sem a jog- és birtokigényeknek semmiképp sem prejudikál. A 2. szakaszban sikerült bevétetnünk a katonai egyezmény azon kifejezése helyébe, mely szerint a Hadi Levéltár exponenseinek „die gewünschten Auskünfte erteilt werden”, ezt az új kifejezést: „der freie Zutritt wird ermöglicht werden”. Az osztrákok a cseh szerződés mintájára ide szerették volna beiktatni, hogy „egy hivatalnok kíséretében”, mitől azonban elállottak, úgy hogy a szakasz jelenlegi formája biztosítja számunkra a teljesen szabad bejárást és a levéltári dépot kulcsainak további használatát. A 2. szakasz 2. alineájában új beszúrás: „soweit es sich um Bestände handelt, die der wissenschaftlichen Benützung nicht freigegeben sind”, ezen beszúrás szintén esetleges mala fides ellen volt szükséges, nehogy a magyar képviselőknek az 1894-ig terjedő, mindenki számára megnyitott anyagnak a tudományos vagy publicisztikai feldolgozása megakadályozható legyen. Új a 2. szakasz 3. alineája. Beiktatásával elejét vettük annak, hogy az osztrák kormány megismételje azt, amikor 1918 novemberében Hartmann professzor által a mi megkérdezésünk nélkül önhatalmúlag megnyitotta a levéltár anyagát 1894-ig az általános kutatás számára.355 Hasonló rendelkezéssel megnyithatná a világháború anyagát is, amire az újabb időben is történtek kísérletek egyrészt szocialista, másrészt magas k. u. k. katonai részről (Conrad!). Márpedig a mai viszonyok közt kétségbe nem vonható, hogy a Házi, Udv. és Állami Levéltárban levő volt külügyminiszteri politikai levéltár anyagának megnyitása - mely természetesen osztrák pártpolitikai szempontból történnék - a magyar érdekek kárára lenne, annyival inkább, mivel mi a publicisztikai és propagandiszti355 Vö. 82. sz. irat 258
