Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 4. Római konferencia
Az első ülésen a bizottság elnöke felkérte a magyar delegációt nyilatkozzék, hogy a levéltárakra vonatkozó azt az egyezménytervezetet, amelyet a konferencia múlt évi ülésszakában már elfogadott és amelyet az összes érdekelt államok Magyarország kivételével aláírtak, hajlandó-e Magyarország részéről is elfogadni és aláírni. A magyar delegáció kijelentette, hogy az az anyag, amelyet az egyezménytervezet rendezni kíván, különböző nemű kötelezettségeket tartalmaz és ezért azt egységesen, kollektív egyezmény alakjában szabályozni nem volna célszerű. Az egyezmény anyagának ama részét, amely a Békeszerződés 175-178. cikkére vonatkozik, a Jóvátételi Bizottság hajtja végre (Bsz. VIII. rész II. függelék, 12. §. 2. bekezdés) amennyiben tehát ezekre a kérdésekre vonatkozólag egyezményt kötnének, a Jóvátételi Bizottság hatáskörébe tartozó kérdéseket érintenénk. A Jóvátételi Bizottság a Békeszerződés e rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában már tett is intézkedéseket, amennyiben a magyar kormány által a Békeszerződés 168. cikkének végrehajtásaként kibocsátott kormányrendeletre vonatkozólag azt kívánta, hogy ez a rendelet egészíttessék ki a Békeszerződés 175., 176. cikkeivel. A magyar kormány kész Budapesten szervezendő bizottságoknak rendelkezésére bocsátani mindezt az anyagot, amely a Békeszerződés értelmében egyes utódállamoknak átadandó. Hajlandó továbbá a Békeszerződés egyes részeiben foglalt kötelezettséget is teljesíteni és minden szükséges felvilágosítást megadni. De véleménye szerint ebben az egyezménytervezetben tárgyalt kérdések az egyes államokkal külön könnyebben volnának rendezhetők. A román kormány egyébként már át is adta azoknak az iratoknak a jegyzékét, amelyeket tőlünk követel. Továbbá az egyezménytervezetben foglalt rendelkezések a Békeszerződésben reánk rótt kötelezettségeknél súlyosabb kötelezettségek vállalását hárítják Magyarországra és ennek folytán az egyezménytervezetet jelen alakjában el nem fogadhatjuk és alá nem írhatjuk. A román delegáció azután kijelentette, hogy a Jóvátételi Bizottságnak egy jegyzőkönyve szerint (Protocol D. Prias) csak a Békeszerződés 168. cikkének végrehajtása tartozik hatáskörébe. A jelen egyezmény nem érinti tehát a Jóvátételi Bizottság hatáskörét, amit egyébként a 6. cikk kifejezetten is elismer. A bizottság elnöke azután közölte, hogy a konferencia múlt évi ülésszakán aláírt egyezményt az aláíró államok még nem ratifikálták és így azon esetleg kisebb módosítások még tehetők, miért is felkéri a magyar delegációt, nyilatkozzék, hogy milyen módosításokat óhajt az egyezményen. Erre a csehszlovák delegáció bejelentette, hogy véleménye szerint az első konferencián elfogadott és aláírt, valamint a most tárgyalás alatt álló összes egyezmények egy komplexumot alkotnak és ha a jelen egyezményre vonatkozólag nem jönne létre az egyes államok között megállapodás, megfontolás tárgyává fogja tenni, hogy ezen körülmény befolyása alatt a már elfogadott és aláírt, valamint a most tárgyalás alá kerülő többi egyezményre nézve is milyen magatartást tanúsítson. A csehszlovák delegáció ezen nyilatkozatához a román delegáció csatlakozott és a lengyel delegáció is azon véleményének adott kifejezést, hogy ha az egyezményt az összes államok el nem fogadják, úgy az elveszti értékét. Az elnök erre közölte, hogy a magyar delegációnak állásfoglalása nem csak kérdésessé tette a jelen egyezmény létrejöttét, de az egész konferencia működésének 244
