Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

azonosnak tekinti magát az 1874-ben formailag megszűnt régi országos levéltárral".4 Kosáry Domokos 1970-ben megjelent művében Ember Győző vélemé­nyével ellentétes álláspontot foglalt el. Szerinte Ember „kellő alap nélkül" kísérletet tett a régi Archivum Regni és a Magyar Országos Levél­tár „egyazon intézményként történő felfogására". Kosáry véleménye: új intézményről van szó, mégpedig alapvetően azért, mert „míg az Archi­vum Regni nem az ország egész állami, kormányzati apparátusának, ha­nem csak a rendi apparátusnak iratanyagát ölelte fel, addig a modem ér­telemben vett »országos« levéltárnak természet szerint az egész appará­tus, tehát a kormányszékek stb. lényegesen jelentősebb iratanyagára is ki kellett terjednie".5 Ember Győző az 1970-es évek közepén közreadott válaszában részle­tesen ismertette az új állami központi levéltár ügyében 1848 óta tett in­tézkedéseket. Megállapította, hogy sokáig egy ilyen intézmény felállítá­sáról volt szó, ám végül nem született meg az erre vonatkozóan tervezett törvény, hanem kormányintézkedéssel betöltötték a megüresedett orszá­gos levéltámoki állást, s a kinevezett országos levéltámok, tehát a „régi" Országos Levéltár vezetője alá rendelték a többi levéltárat. A levéltárakat „nem egyenrangúként egymással, hanem négyet közülük az országos le­véltárral egyesítettek, bármennyire is nagyobbak voltak nála, abba ol­vasztottak bele," és ekképpen az eredeti tervtől eltérően „nem új levéltári intézményt szerveztek, hanem jelentősen kibővítve újjászervezték az Ar­chivum Regnit, a régi országos levéltárat".6 Hangsúlyozni kell, hogy egyrészt új központi állami levéltári intéz­mény létesítését akkoriban is kizárólag törvény rendelhette volna el, másrészt a régi Országos Levéltár felállításáról szóló 1723:XLV. te. végül is biztosította a törvényi hátteret ahhoz, hogy az összes országos fontos­ságú köziratot, tehát a közigazgatási és a bírósági iratokat is (beleértve az uralkodó volt kormányszerveinek iratait) az ország levéltárába vonják össze. Tudjuk, hogy hivatala átvétele után Pauler Gyula a szervezési munkák során e törvény előírásainak is eleget kívánt tenni.7 Véleményünk megegyezik Ember Győzőével abban, hogy az 1870-es évek közepén jogi értelemben nem új levéltári intézmény jött létre, ha­nem a régi Országos Levéltárat szervezték gyökeresen újjá. [Ebből ered, 4 Ember, A kétszázéves, 3-4. 5 Kosáry, Bevezetés, 146. 6 Ember, Országos Levéltár, 13-19. 7 Vő. Miskolczy, Országos Levéltár, 21. 95

Next

/
Thumbnails
Contents