Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
A levéltár továbbra is a budai országház épületében számára 1784- ben biztosított két helyiségben működött, amely az iratanyag gyarapodásával egyre szűkebbnek bizonyult. Valós esély egyelőre és még sokáig nem is adódott a jobb megoldásra, bár 1844-ben, amikor felmerült egy új, Pesten emelendő országház terve, Kovachich országos levéltámok javaslatot készített a levéltár ottani elhelyezésére. Ebben — az Archivum Regni kialakult illetékességi körének tágítását figyelembe nem véve — a korabeli viszonyokhoz és lehetőségekhez képest szakszerű, előremutató elképzeléseket fogalmazott meg. A levéltár számára összesen hat helyiséget kívánt biztosítani. Egy tizenkét öles előtermet, a beosztottaknak egy 20 öles, az országos levéltámoknak egy kilencöles világos, jól fűthető munkaszobát, az iratanyag tárolására pedig két 30 öles termet, amelyeken több, zárva tartott nyílás kiképezését indítványozta, hogy tűz esetén az iratokat gyorsan lehessen menekíteni. A későbbi gyarapodások elhelyezésére még egy különbejáratú, szintén 30 öles raktárteremmel is számolt, amelyet ideiglenesen nem levéltári anyag tárolására szánt. A tűz elleni védekezés érdekében szükségesnek tartotta, hogy a boltíves munkaszobákat és raktártermeket ne deszka-, hanem kő- vagy márványpadlózattal lássák el, szigeteljék el teljesen az épület más hasznosítású részeitől, illetve az épületre szereljenek villámhárítót, sőt, úgy vélte, hogy a levéltár fáskamráját a levéltári helyiségektől távolabb kell megépíteni. A betörés megakadályozására azt javasolta, hogy az ajtókat, ablakokat kívülről vasráccsal, belülről vaslemezzel lássák el. A nedvesség és az árvíz elleni védelem miatt felhívta a figyelmet arra, hogy a helyiségek keleti fekvésűek legyenek, valamint szükségesnek tartotta, hogy száraz és négyszög alakú kövekből építkezzenek. A tervekből semmi sem lett, így a levéltárra régi két termében köszöntött rá a polgári forradalom, amely — II. József kora óta először — ismét a létét kérdőjelezte meg, csakhogy a 60 évvel korábbitól merőben eltérő módon. Mielőtt erre rátérnénk, röviden át kell tekintenünk a többi hazai és a külföldi levéltárak helyzetének alakulását a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. József Miklós levéltárnok is használhatta a levéltárat tudományos célból. Borsa, Levéltári kérdőív, 364.; Jakab, A levéltárakról, 169. 67
