Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

amit pedig ki akartak zárni. Ezért végül inkább elálltak a törvény becikkelyezésétől, de az uralkodói abszolút hatalom elleni funkciót is betöltő levéltárat nem engedték ki a kezükből. így megmaradhatott az Archivum Regni tisztán rendi jellege.

Bár törvény nem született, tervezetének szövege ezután vezérfonalként szolgált a nádor számára a levéltár fejlesztése érdekében még 1765- ben megtett intézkedései során.

2. Fejlődés és visszaesés.

A levéltár helyzetének alakulása 1765 és 1848 között

Az Archivum Regni megteremtője és nagy pártfogója, Batthyány Lajos, az utolsó nemzeti nádor 1765. október 26-án távozott az élők sorából. Élete végén még keresztülvitte, hogy az országgyűlés határozatot hozzon a levéltár működésének személyi feltételeiről. Fáradozásainak eredményeként öt főben állapították meg a személyzet rendes létszámát, amelynek megoszlása a következő volt: egy országos levéltámok (ordinarius regni archivarius) 600, egy országos allevéltámok 500, két írnok 300-300 és egy járulnok 150 forint évi fizetéssel. Ezen felül egy házfelügyelő (inspector domus) és két hajdú állását is engedélyezték, őket azonban nem csupán a levéltár, hanem az egész országház szolgálatára állították be. Ez a levéltár szempontjából rendkívül kedvező létszám azonban a valóságban sem az elején, sem később nem állt rendelkezésre. Három főnél nagyobb rendes személyi állomány sohasem dolgozott a levéltárban, és kettő helyett egy hajdú is elegendőnek bizonyult.9

1765-ben még Batthyány nádor nevezte ki az első országos levéltárnokot Balogh László helytartótanácsi tanácsos, irodaigazgató — tehát egy magas rangú tisztviselő — személyében, akit egyúttal a Cassa Regni per- cepforságával is megbíztak (levéltámoki 600 forintos illetménye mellé ezért külön évi 300 forintot kapott, mindezt tanácsosi fizetésén felül). Ugyanakkor kapta meg kinevezését Krascsenics Mihály, a levéltár első írnoka, aki 1773-ig, más területre helyezéséig maradt a levéltárban. Ezzel ténylegesen három főre emelkedett a rendes létszám, hiszen a korábban kinevezett Nisnyánszky József egészen 1775-ben bekövetkezett haláláig betöltötte az allevéltámoki állást. A rendes személyzeten kívül, mint erre

9 E fejezet megírásánál a következő tanulmányokra támaszkodtunk: Ember, A kétszázéves, 10-15.; Bontó, Archivum Regni II., 64-73.; Veres, Archivum Regni, 33^17.

49