Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
Mint láttuk, 1756. március 2-ától Csintó Imre helytartótanácsi írnok allevéltámoki minőségben lett az Archivum Regni első kinevezett kezelője, vezetője és egyfős személyzete. Középiskolát végzett, ügyvéd mellett szerzett gyakorlati jogi ismereteket, majd három éven át a Pozsonyi Káptalan jegyzőjének segédjeként dolgozott és jutott komoly oklevéltani és paleográfiai tudás birtokába. 1750-ben nevezték ki a helytartótanács ki- adóhivatalához járulnokká (accessista), 1752-ben előlépett írnokká (cancel- lista), és mint ilyen kapta a nádortól egyelőre alkalmi feladatul a leendő Archivum Regni szaporodó iratanyagának kezelését. Allevéltámoki kinevezésekor évi 100 forint fizetést állapítottak meg számára. Csintó Imre 1763. január 26-án bekövetkezett haláláig látta el az allevéltámoki teendőket, időközben a helytartótanácsi ranglétrán 1758-ban fogalmazóvá, 1762-ben pedig titkárrá lépett elő. 1759. július 1-jén Csintó Imre fizetését 200 forintra emelték, egyúttal — mivel egyedül már nem győzte a növekvő munkát — a helytartótanács két járulnokát, Zgurics Jánost és Salix Mátyást adták mellé segéderőként. A nádor 1761. július 1-jén újabb helytartótanácsi alkalmazottakat rendelt ki az Archivum Regniben végzendő munkára: Rósás András járul- nokot és Pribék István írnokot, ugyanekkor Rudnyák András — korábban kúriai jegyző, majd a nádori kancellária hites jegyzője — is a levéltárba került (vele később még találkozunk allevéltámokként és országos le- véltámokként.) Nevezettek 1767. március végéig dolgoztak a levéltárban. Csintó Imre halála után, 1763. július 1-jén a nádor személyi titkárát, Nisnyánszky Józsefet nevezte ki allevéltámokká, aki ezt az állást egészen 1775-ben bekövetkezett haláláig betöltötte, de a levéltár vezetését csak 1765-ig kellett ellátnia, mert abban az évben kinevezték az első országos levéltámokot. Az Archivum Regni eredeti egyfős személyzete tehát 1759-ben három, 1761-ben pedig hat főre emelkedett. Közülük azonban 1765-ig egyedül az allevéltámok volt rendes kinevezett levéltári tisztviselő, a többiek csupán — mai kifejezéssel — részmunkaidősként, megbízás alapján végezték levéltári munkájukat. A levéltár kezdettől fogva a nádor felügyelete és irányítása alatt működött. A nádor, aki hivatalból a helytartótanács elnöke is volt, gyakorolta a kinevezési jogot, kirendelte a segéderőket (általában a helytartótanács alkalmazottai köréből), az Ország Pénztárából (Cassa Regni) utalványozta az illetményeket és a felmerülő dologi kiadások fedezésére szolgáló összegeket. Természetesen a nádor, elfoglaltsága miatt, nem felügyelhette közvetlenül az Archivum Regnit, ezért az első évtizedben a 43
