Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

szertani Kollégiumon belül, amely az elvi-módszertani kérdések kidolgozását és a rendszeres tanácsadást kapta feladatul. A bizottság a feltárás szempontjából három kategória megkülönböztetésére tett javaslatot: 1. az egykori magyar területeken lévő levéltárak, 2. a Magyarországot idegenből igazgató országok (Ausztria, Törökország) központi levéltárai, 3. más európai és tengerentúli országok levéltárai. Az első kategóriában szükségesnek tartották a válogatást, a másik kettő esetében viszont indítványozták minden magyar vonatkozású anyag feltárását. Emellett a szisz- tematikus, tervszerű munka érdekében elengedhetetlennek vélték a megfelelő előkészítést, a számba jövő levéltárakról megjelent ismertetések, segédletek, illetve a korábbi kiutazásokról írt beszámolók áttekintését.196 A kiutazók programjának összeállításánál a LÓK igyekezett is figyelembe venni a bizottság véleményét.

Az Országos Levéltár dolgozói tevékenyen kivették részüket a hun- garika-feltárásból. Az 1950-es évek végétől a következő országokba jutottak el hosszabb-rövidebb időre: Jugoszlávia, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária, Ausztria, NSZK, Olaszország, Franciaország, Anglia, Svájc, Vatikán, USA.

Az intézményből 1961-1969 között évi átlagban kilenc személy utazott hivatalosan külföldre. Akadtak tanulmányi célú utak is: Bekény István 1963-ban Franciaországban a Stage három hónapos tanfolyamát, Pákh Judit 1969-ben a marburgi (NSZK) levéltárosképző iskola szintén három hónapos kurzusát végezte el. Bekény István az UNESCO levéltári tanácsadójaként két hónapot töltött el az afrikai Maliban.

A LÓK rendszeresen fogadott külföldi vendégeket, ezek zöme az Országos Levéltárban is megfordult (kutatott, előadást tartott, tájékozódott). Példaként megemlítjük a Nemzetközi Levéltári Tanács főtitkárának (R. H. Bautier) 1961-ben, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága helyettes vezetőjének (L. I. Jakovlev) és az olasz levéltárak főfelügyelőjének 1962-ben, valamint a marburgi levéltárosképző iskola igazgatójának (Kurt Dülfer) 1967-ben tett látogatását.

A kapcsolatok lényeges formáját képezte a hungarika-kutatáshoz szervesen kapcsolódó mikrofilmesére, amely elsősorban Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával kétoldalú megállapodásban is testet öltött. Az eredményt a külföldi eredetű mikrofilm-állomány fentebb már tárgyalt jelentős növekedésében mérhetjük le.

Kiszélesedett a külföldi kiadványcsere is, döntően a Levéltári Közlemények és a publikált segédletek felhasználásával. Hivatalosan ezt is a Le196 Levéltári Szemle, 1965/1-2. 229-234.

412