Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

is kapott.181 Ebben az évben Bogdán Istvánt teljes munkaidőben bízták meg a könyvtárosi teendők ellátásával, kinevezett munkatársat azonban 1957-ig nem osztottak be mellé, csupán időszaki szerződéses alkalmazottak segítették a munkáját. Megkezdődött a régi, elavult törzsnaplót kiváltó új nyilvántartás felvétele leltárkönyv-nyomtatványon, közben ellenőrizték, selejtezték és katalogizálták is az állományt. A leltár (külön a tulajdoni könyvekre, külön a letétekre) 1953-ban lett kész. A címleírási szabvány alkalmazásával szabványosított kartoncédulákra gépelve felállították az új katalógust is, amely szerzői, földrajzi és kézikönyvtári részkatalógusokból állt.

A gyűjtőkört 1952-1953-ban újra meghatározták az Országos Könyvtári Központ döntése nyomán. A Könyvtár a levéltártudomány és a magyar vonatkozású történeti segédtudományok alapkönyvtára lett, emellett korlátozottan gyűjtőkörébe sorolták a történettudományi, közigazgatási, pénzügyi és jogi kiadványokat is. (A Központi Gazdasági Levéltár könyvtárának átvételével 1962-ben a közgazdasági irodalommal bővült a profil.)

Alapvetően megváltozott a Könyvtár helyzete 1956-ban. Ekkor a könyvtári jogszabály értelmében „Országos Levéltár Központi Könyvtára" (OLKK) néven a területi állami levéltárak könyvtárainak hálózati központja, azok szakmai munkájának irányítója lett, ami rengeteg többletfeladatot rótt az egyetlen állandó könyvtári dolgozóra. Rövidesen javult a helyzet: 1957-ben és 1959-ben egy-egy munkatárssal gyarapodott a létszám. Mindhárman tudományos besorolásúak voltak, ami problémákat okozott, hiszen a raktárosi feladatokat is nekik kellett ellátniuk. Ezt a gondot csak 1967-ben sikerült megoldani, ekkor az egyik státust kezelői állássá alakították át. Időközben fokozatosan javultak az elhelyezési körülmények is: 1960-ban bővült a könyvraktári férőhely, 1964-ben pedig egy újabb munkaszoba is az OLKK használatába került. Ezzel a korábban ismét kialakított kézikönyvtár is elfogadható elhelyezést kapott. 1953-ban, 1959-ben és 1965-1966-ban katalógusszekrények beszerzésével javultak a munkafeltételek.

A hálózati központi szerepkör feszültségeket is okozott. Az 1960-as években a könyvtári munkák kétharmadát a hálózati feladatok tették ki, így a saját könyvtári teendők végzése háttérbe szorult. Ember Győző erről a problémáról a következőket írta az 1966. évi beszámolóban: az OLKK „munkájában csak lassan és elég nehezen sikerül érvényt szerezni olyan alapvető tényeknek, hogy nem történelmi, hanem levéltári szakA következőkben elsősorban a Bogdán, Könyvtár tanulmány adataira támaszkodtunk.

405