Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

politikáját, és feltárják a munkásmozgalom és a nemzeti függetlenségi harcok „dicső" hagyományait. Ennek az elvárásnak az intézmény — nem tehetett mást — megpróbált megfelelni. A levéltárvezetés komoly érdeme, hogy a mostoha körülmények között is biztosítani tudta valódi tudományos értékű művek megszületését.

Bármennyire nagyarányú volt ez a tevékenység, a fontos rendezési és segédletkészítési munkákat nem hátráltatta. Ember Győző kemény kézzel igyekezett fenntartani az egyes feladatok célszerű arányait. Eves beszámolóiban gyakran kifakadt amiatt, hogy túl sokat terveztek a kiadványmunkában. Valóban: nem is ritkán kudarcba fulladt egy-egy publikáció terve.

Fentebb már említettük, hogy egy soron kívüli feladat, a főiskolai tankönyvek megírása az 1950-es évek elején ténylegesen fékezte a levéltári munkát, így a levéltári publikációk készítését is, ugyanis ebbe szerzőként, előtanulmány készítőjeként és anyaggyűjtőként több országos levéltári munkatársat is bevontak. Ekkor merült fel, hogy az érintettek hivatalos munkaidejük egy részét felhasználhassák erre a célra. A kérelmet Ember Győző mint az egyik tankönyv felelős szerkesztője terjesztette a miniszter elé 1951. január 4-én. A LÓK állásfoglalása leszögezte, hogy a közvetlen közreműködés a főiskolai tankönyvek megírásában nem levéltári feladat, de fontos, és igényli a levéltár többségében történész dolgozóinak részvételét is. Minisztériumi elvi döntést kért ezért abban a kérdésben, hogy „a levéltár egyes dolgozói részt vehetnek-e hivatali munkaidejükben olyan szakmájukhoz közel álló tudományos munkában, amely nem levéltári feladat". A minisztérium végül 1951 májusában megadta a kért munkaidő-kedvezményt tizenkét országos levéltári dolgozónak 1951. december 31-ig. Ember Győző, Paulinyi Oszkár, Wellmann Imre, Sinkovics István és Mérei Gyula ugyanúgy heti két napot kapott, mint az alig néhány hónapja a levéltárban dolgozó Trócsányi Zsolt, Lőrincz Zsuzsa, Balázs Tibor és Iványi Emma. Heti másfél napos kedvezményt élvezett Felhő Ibolya és Tóth Ferencné, egy naposat pedig Hajdú Tibor.163 A következő évben is kb. ugyanennyien részesültek kedvezményben, és 1953-ban még mindig a tankönyvi munkálatokra kapott egy-egy hónapos „alkotó szabadságot" Wellmann Imre, Trócsányi Zsolt és Paulinyi Oszkár, „kutatónapokat" Iványi Emma, Karsai Elek, Kubitsch Imre és Komjáthy Miklós.

Ez a munkaidő-kedvezmény kapta a tudományos kutatónap elnevezést, ezért harcoltak a levéltárosok később az egész korszakban. Nemrég

MOL - XIX -1 -18 - a - 1610 (OL) - 26/1951-52. (16. doboz)

394