Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

Az ismertető leltárak szintén az állagok szintjén készültek, vagyis alapszintű segédleteknek minősültek, de — ellentétben a fentiekkel — elsősorban nem nyilvántartási, hanem tájékoztatási célt szolgáltak. Ezek zömmel olyan levéltári anyagok segédletét képezték, amelyek általában nem tárgyi rendszerűek voltak. Az állagok, állagtalan fondok címéről vagy jelzetéről, koráról, tárgyáról, terjedelméről, tagolódásáról, rendszeréről, rendezettségéről, selejtezettségéről, segédletekkel ellátottságáról, kutathatóságáról, közzétett voltáról tartalmaztak adatokat, mégpedig analitikus (leíró, kifejtő) jelleggel. Az éves beszámolók szerint az I. Osztályon és a Bírósági Csoportnál 1952-ben 1561, 1955-ben 2161, 1960-ban 1076, 1961-ben 474, 1962-ben 74 fm irathoz készült ismertető leltár. A munka az 1960-as évek közepén az „A" szekció kivételével az I. Osztály teljes anyagában véget ért, és 1969 végén már csupán 918 fm-hez hiányzott ez a segédlet.

A két középszintű segédlet közül az elsősorban biztonsági célú áttekintő raktári jegyzék (más neve: leíró jegyzék) a legkisebb raktári és tárgyi egységek szintjén készült, szintetikus (nem kifejtő) segédlet volt a következő adatokkal: cím vagy jelzet, kor, terjedelem fm-ben és a legkisebb raktári egységek számában kifejezve, rendszer, rendezettség, segédlettel ellátottság. A repertórium is tartalmazta a felsorolt adatokat, azonban ezeken kívül a tárgyat is megadta. Ennek folytán eleve publikálásra szánt segédletnek tekintették.

A segédletkészítés súlyponti feladatait a levéltárvezetés ténylegesen kiemelten kezelte. Évente minden iratőrző osztályon komoly mennyiségű iratanyaghoz (1960-ban 6110, 1961-ben 4100, 1962-ben 2889, 1966-ban 1514, 1967-ben 1277, 1968-ban 1695, 1969-ben 1478 fm-hez) készült el az áttekintő raktári jegyzék vagy a repertórium. Ennek eredményeként 1969 végén az intézmény összes anyagának 87,39%-ához már rendelkezésre állt a két segédlet valamelyike. Áttekintő raktári jegyzék készült a Filmtár anyagához (pl. 1967-ben 125 000, 1968-ban 533 000, 1969-ben 165 000 felvételhez) is.

Többféle darabszintű segédlet is készült (mutatók, jegyzékek, lajstromok, regeszták) az iratőrző osztályokon, ezek sorából két gyűjtemény munkálatait emeljük ki. Az egyik a Diplomatikai Levéltár törzskönyvének (oklevéljegyzékének) teljes körű elkészítése és az oklevelek regesztá- zása. Még 1946-ban Borsa Iván tett javaslatot arra, hogy az egyes munkatársak egyéni ízlése helyett egységes szabályok határozzák meg a kivonatok készítését. E kezdeményezés nem hozta meg a kívánt eredményt, ezért Ember Győző 1962-ben elrendelte, hogy a jövőben előrenyomtatott

388