Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

rolható a Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárainak szekciója is.

A Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárainak kialakítása alapvetően politikai szempontból történt. Az 1940-es évek végétől a „marxista" magyar történettudomány egyik fő irányát a Habsburg-elle- nes függetlenségi harcok mint „haladó hagyományok" feltárása képezte abból a célból, hogy azokat a munkásmozgalom előzményeként tüntethessék fel, és a „történelmi tapasztalatokat" a politikai vezetés is felhasználhassa a „dolgozó nép" történelemszemléletének átformálásához. Az adott körülmények között az Országos Levéltár sem maradhatott ki ezekből az akciókból, minderre a Rákóczi-szabadságharc kezdetének (1703) és Thököly Imre halálának (1705) közelgő 250. évfordulója adott alkalmat. Az intézmény 1951-ben elhatározta, hogy külön levéltárakba gyűjti, rendezi és jegyzékeli a szabadságharcok iratait, illetve az ezekre vonatkozó, az idők folyamán különböző levéltári egységekbe került egyéb anyagokat. így kívánta — úgymond — törleszteni azt a „nagy adósságát", amellyel pl. a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatban „a magyar történetkutatásnak mind mostanig tartozott, [...] s ezzel is hozzá kívánt járulni ahhoz, hogy a történetírás a nagy fejedelem emlékét és a magyar múlt dicsőséges nyolc esztendejének történetét az eddiginél is inkább a hazaszeretet, a hősi helytállás és a fokozott alkotómunka példaképének állíthassa elénk".144 Hasonló indokolás előzte meg a Thököly-sza- badságharc levéltárának kialakítását is.145 A munkákat Maksay Ferenc végezte, illetve irányította. Noha a mesterségesen létrehozott új levéltárakba más levéltári egységekből olyan iratok is bekerültek, amelyek sohasem tartoztak a szabadságharcok vezéreinek és hivatalainak később széthordott iratanyagához, az Országos Levéltár minden iratanyagára kiterjedő gyűjtést szerencsére elvetették. így pl. az Urbaria et Conscriptiones és a Neoregestrata acta sorozatok kimaradtak, arra hivatkozva, hogy jó segédkönyvekkel rendelkeznek, és így az ezekben meghagyott iratok is egyszerűen kutathatók.

Az iratanyag levéltári rendezése, jelzetelése, raktári rendjének kialakítása mintaállványozással és raktári jelzeteléssel az 1950-es években is folyt, de egységes szakmai fogalomrendszer még nem létezett, következésképpen az egyes munkafajták világos meghatározása sem történt meg. Az 1950-es évek első felében a munkajelentések (pl. az 1952. évi) szövegében ilyeneket olvashatunk: az I. Osztályon a „háborús károk fo144 Maksay, Rákóczi-levéltár, 94-95.

145 Maksay, Thököly-levéltár, 65.

384