Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
MÁV irattára számára) is lépéseket tett szaklevéltár létesítésére, szintén az Országos Levéltár közreműködésével.127 Állománygyarapodás és -csökkenés A raktárak helyreállítása az 1950-es évek elejétől nagyarányú iratbeszállításokat tett lehetővé. Először az 1950-ig megszűnt szervek és a főúri levéltárak iratait vette át a levéltár, és ezzel egy időben sorra kerültek a működő szervek 1945 előtti és részben 1945 utáni iratai is. A korábbi időszakhoz hasonlóan vétel, ajándék és — ritkán — letét útján, valamint az 1950-es évek elején a diktatúra kényszerítő intézkedései nyomán is gyarapodott az iratállomány. Külföldről is vettek át iratokat, és egyszeri, nagymennyiségű növekedést eredményezett a Központi Gazdasági Levéltár megszűnése. Az iratállományt a nem nagy mértékű selejtezés, az iratátadás más levéltárak és idegen államok részére, valamint — legnagyobb mértékben — az 1956. novemberi katasztrófa pusztítása csökkentette. Mindezek következtében az intézmény levéltári anyagának meny- nyisége fm-ben kifejezve a következőképpen alakult: 1949 közepe 22114 1950 24 701 1954 31 019 1955 34 000 1960 26 876 1965 39125 1969 38 920 Az Országos Levéltár 1950-ben az állami levéltárak összes anyagának 33, 1967 végén 27%-át őrizte.128 Az egyes iratőrző szervezeti egységek állományának arányai húsz év alatt jelentősen változtak. Az 1867 előtti iratanyagot őrző I. Osztály anyagának mennyisége lényegében állandó maradt, a többi osztályé viszont jelentősen növekedett az alábbiak szerint (fm-ben): 1949 közepe 1954 1960 1969 I. Osztály 15 400 15 106 15 360 15370 n. Osztály 4 412 10 515 7 363 8 374 III. Osztály 2 302 4 698 3 696 4 030 IV. Osztály5 330 Népi Dem. Cs./O.700 456 5183 127 Sárközi, Illetékességi kör, 162. 128 Balázs, Levéltárak 1957-ben, 9.; Balázs, Levéltárügy, 61. 372
