Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

igazgatói posztjáról került Bécsbe polgári delegátusnak 1959-ben, majd hazatérése után 1966-ban az Országos Levéltár I. Osztályának, majd Népi Demokratikus Osztályának munkatársa lett. 1970-ben a III. Osztály vezetését vette át Bakács Istvántól, akit „csak" azért váltottak le, mert vezetői helyet akartak biztosítani egy párttagnak, nevezetesen Kállaynak. Azután ugyanis, hogy Réti László az Új Magyar Központi Levéltárba távozott, egyetlen egy MSZMP-tag sem maradt a levéltár felső- és részlegvezetői sorában.112 Kállay aztán 1980-ban az egyetem Történelem Segédtudományai Tanszékének vezetői posztját foglalta el.

Rajk Lászlóné Földi Julianna — az 1949-ben kivégzett Rajk László özvegye — 1959 elején került könyvtárosként az intézmény személyi állományába. Két évtizeden át a Könyvtárban és a II. Osztályon dolgozott és szerzett közmegbecsülést. 1974-ben vonult nyugállományba.

Szűcs László személyében olyan levéltáros is akadt, aki távozott az intézményből, majd jóval később visszatért. 1953-tól a LÓK munkatársa volt, 1955-ben helyezték át az Országos Levéltárba, 1968-1974 között a Levéltári Igazgatóságon, majd a Párttörténeti Intézet Archívumának vezetőjeként dolgozott. 1989-ben az Új Magyar Központi Levéltár alkalmazottja, később a megszűnő intézménnyel együtt újra az Országos Levéltár munkatársa, 1992-től főosztályvezetője lett. A LÓK, illetve a Levéltári Igazgatóság főelőadójaként tevékenykedett Bélay Vilmos (ő visszakerült az Országos Levéltárba), Kiss Dezső és Veres Miklós is (ők nem tértek vissza).

Az addigi besorolások, munkaköri elnevezések radikálisan megváltoztak 1950-ben. Mindenekelőtt hivatalosan megszűnt a „főigazgató" és a „főigazgató-helyettes" megnevezés, helyükbe a „tudományos intézet vezetője" és a „tudományos intézet vezetőhelyettese" titulusok léptek. Az „osztályvezető" és az „osztályvezető-helyettes" munkakörök neve megmaradt, a nem vezető beosztású tudományos dolgozókat az „önálló tudományos kutató irányító munkakörben" (csoportvezető), „önálló tudományos kutató", „önálló levéltáros", „levéltáros" és „segédlevéltáros" elnevezésű kategóriákba sorolták. A volt tudományos segédszemélyzet és az altiszti kar tagjainak munkaköri csoportjai a következő megnevezéseket kapták: „levéltári főmunkaerő", „levéltári munkaerő" és „raktárkezelő". 1957-ben visszaállt a „főigazgató" és a „főigazgató-helyettes" megnevezés, a beosztottak pedig a „levéltáros", „segédlevéltáros", „levéltári őr", „levéltári munkaerő" és „kisegítő" csoportokba kerültek. A funkcio112 Levéltári Szemle, 1991/4.109.

367