Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
2. Az intézmény működési feltételeinek alakulása 1950 és 1970 között Levéltárépület, külső telephelyek Az Országos Levéltár épületének háborús sérüléseit és tönkrement berendezéseit az 1950-es évek első felében legnagyobbrészt kijavították. A helyreállítást eredetileg sokkal rövidebb idejűre tervezték, a pénzügyi fedezet azonban lassan csordogált. Sok problémát okozott a központi fűtés újjáépítése, amihez új kéményt is ki kellett alakítani. Az 1949 októberében megkezdődött munkálatok elhúzódtak, és csak 1950 márciusában lehetett próbafűtést tartani. Ennek során kiderült, hogy a fűtési rendszer használhatatlan, április 19-én pedig a kazánházban dolgozó egyik szerelőt súlyos szénmonoxid-mérgezéssel kórházba kellett szállítani.72 1950 májusára sikerült kijavítani a hibákat, és ekkorra a központi fűtés salakkiemelő liftje is üzemképes lett. 1950 végéig az épületbelső renoválási munkáinak (folyosók burkolása, vakolatjavítás, festés, mázolás stb.) zöme is elkészült, és 1951 első felében — a kiégett hatmadik emeleti raktárt, a lépcsőházi díszfestést és a leomlott raktárrészt kivéve — befejeződött az épület újjáépítése. 1951-ben a kiégett raktár helyreállítása és beáll- ványozása is megtörtént, emellett négy további raktár beállványozásával jelentősen növekedett az irattároló kapacitás. Pótolták a raktári és az irodai felszerelést is.73 Az épületkülső helyreállítása 1950-ben ismét vitákat váltott ki. Mint láttuk, a torony újjáépítése már 1945-ben lekerült a napirendről. Öt évvel később a levéltár a leomlott raktárszámy eredeti alaprajz szerinti felépítését kérte, távlati célként pedig az épületbővítés XX. század eleji elképzeléseit elevenítette fel. Utóbbi azt jelentette volna, hogy — ahogy azt Pecz Samu tervezte — a várfallal párhuzamos új raktári szárny épül. A városrendezés illetékesei viszont más véleményen voltak: csak a volt torony belső síkjáig engedélyezték a leomlott rész helyreállítását, mert esztétikai szempontból nem tartották helyesnek, hogy a két raktári szárny különböző magasságú legyen. A Pecz-féle elképzelés helyett pedig azt javasolták, hogy a két szárnyat összekötő új szárnyat emeljenek. Ezt, az épület jellegét alapvetően megváltoztató megoldást a levéltár nem fogadta el. Végül mindössze annyi történt, hogy 1953-ban lebontották a torony még álló alsó részét, a leomlott szárnyhoz pedig egyelőre nem nyúltak. A 72 MOL-XIX-I-l-h-1950-1612-25. ” Borsa, Épületek, 43^14. 349
