Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

tankönyvek újraírása okozott ebből a szempontból problémát. A marxista szellemű tankönyvek elkészítését a politikai felsővezetés erősen sürgette. Nagy számban országos levéltári dolgozókat is igénybe vettek ebben a munkában, akik kutatónap címén jelentős időkeretet kaptak kizárólag e feladat végzésére, ami pedig fontos szakmai feladatokat szorított háttérbe. Ember Győzőt és Borsa Ivánt nem egy vád érte amiatt, hogy a szakmai szempontokat próbálták érvényesíteni a politikai nyomás ellenére is. 1951 áprilisában közösen aláírt feljegyzésben fordultak a Magyar Tudományos Akadémia illetékeseihez, amelyben megpróbáltak érvelni — természetesen rendszerkomform módon — a levéltárak sajátos tevékenységét figyelmen kívül hagyó kívánságok ellen. Rámutattak, hogy a levéltári anyag begyűjtését és megfelelő elhelyezését, állapotának és gyakorlati (tudományos és népgazdasági) jelentőségének megállapítását, valamint alapleltározását minden iratanyag esetében rövid időn belül el kell végezni. Csak ennek megtörténte után kívánatos a rendezetlen anyagok rendezése. Természetesen a fontos anyagoknál a további munkák elvégzése is igen sürgős. Hangsúlyozták, hogy szovjet tapasztalatok alapján akarják a levéltári munka egyik súlypontjává tenni a rendezést és a leltározást, majd így folytatták: „Számolnunk kell azzal, hogy a levéltár nem csupán a történettudomány igényeit kell, hogy kielégítse, hanem szovjet mintára ki kell építenie a gyakorlati élettel való kapcsolatát. Segítséget kell nyújtania a népgazdaságnak, és iratok, térképek, tervrajzok stb. kikeresésével jelentős megtakarítást tud biztosítani. [...] Ez a körülmény sem teszi lehetővé, hogy a levéltári munkát mindenben alá rendeljék a történetkutatás, és aktualizálva a főiskolai tankönyv ügyének, mert a levéltár nemcsak egy speciális feladat kiszolgálását kell, hogy ellássa, hanem fel kell készülnie, hogy bármikor az anyagával kapcsolatban jelentkező bármilyen igényt ki tudjon elégíteni. [...] Ebben az esetben véleményünk szerint jobban fogja szolgálni a levéltár a szocializmus építését".22 E felszólalás gyakorlatilag eredménytelen maradt.

Az 1950-es évek tervutasításos rendszerének velejárója volt — levéltári területen is — a verseny- és takarékossági mozgalom. Különböző események (Sztálin vagy Rákosi „elvtárs" születésnapja, a „felszabadulás", augusztus 20., az alkotmány ünnepe) alkalmából a dolgozók felajánlásokat tettek, hogy konkrét munkákat (esetleg többletmunkát) végeznek el verseny keretében. Az ilyen akciókat pártvonalon szervezték, a dolgozók marxista szellemű nevelésének céljával. 1951 nyarán pl. az MDP I. Kerületi Bizottsága elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az Országos Levél22 MOL - XIX -1 - 18 - b - TŰK vegyes, 1951. április 13-i feljegyzés.

333