Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

sekben más levéltáraknak és az irattáraknak; részvétel országos szakmaimódszertani útmutatások kidolgozásában, közreműködés az egyetemi levéltárosképzésben; szakvélemény adása más levéltáraknak a megvételre felkínált levéltári anyag értékéről. A műhelyekkel rendelkező Országos Levéltár kötelessége maradt a más levéltárakban őrzött iratanyagok konzerválása, restaurálása és mikrofilmezése, illetve konzerválási, restaurálási módszerek fejlesztését célzó kísérletek végzése. Az Országos Levéltár bonyolította le a Levéltári Igazgatóság által kötött filmcsere-egyez- ményeket, és filmtár fenntartására kötelezték. A 205/1971. (M. K. 23.) MM-MTA együttes utasítás értelmében feladata lett a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyagról készült másolatok központi nyilvántartása is. Az Új Magyar Központi Levéltár két speciális feladatot kapott: közre kellett működnie az iratkezelés helyes elveinek és módszereinek kidolgozásában, valamint a művelődésügyi miniszter által vagy egyetértésével kiadott iratkezelési szabályzatok elkészítésében.

Az 1969-1971. évi levéltári jogszabályalkotás először definiálta az Országos Levéltárat és a többi levéltárat igazgatási feladatokat is ellátó tudományos intézményként. A megállapított feladatkör még a rendszer- változás után is fél évtizedig hatályban maradt. A szabályozás legfontosabb elemének, újdonságának azt tarthatjuk, hogy a levéltári hatáskört nemcsak az irattárakban lévő potenciális levéltári anyagra, hanem az iratkezelés egészére is kiterjesztette. Elsősorban az Új Magyar Központi Levéltárra hárultak ezek a feladatok, mivel az Országos Levéltárnak csak a levéltárba valamilyen okból még be nem került 1945, gazdasági szervek esetén az államosítás éve, 1948 előtti iratokkal akadt — egyre csökkenő mértékű — dolga.

Nagy jelentőségű rendelkezés volt az állományvédelmi munkák jogszabályi normává emelése. Hasonlóan, az Országos Levéltár már korábban is végzett közművelődési munkát és közreműködött a levéltárosképzésben, 1969 után ezt már kötelessége volt megtenni. Újdonságot jelentettek a személyi tulajdonban lévő levéltári anyag védetté nyilvánítására vonatkozó rendelkezések is, amelyek elsősorban az Országos Levéltár teendőit szaporították. A korábbi jogszabályokkal ellentétben az 1969. évi tvr. kimondta a levéltári rendszerezés, rendezés és segédletkészítés tudományos igényű végzésének követelményét.

Alapfeladatot képezett a kutatószolgálat biztosítása. Először 1947-ben foglaltak jogszabályba általános kutatási időhatárt (a levéltári törvény az 50 évnél régebbi iratok kutatását biztosította gyakorlatilag szabadon). A szocialista korszakban nem nyilvános jogszabályban, hanem belső, szol330