Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
nagymérvű pusztulásához vezethetnek. Különösen nagy a veszélye annak, hogy a meginduló földbirtokreform a szétosztandó birtoktestekkel kapcsolatos családi és gazdasági levéltárak, irattárak, kellő gondoskodás hiányában elkallódásnak lesznek kitéve". Ezért kérte a minisztert, keresse meg sürgősen a belügyminisztert olyan utasítás kiadása céljából, hogy a törvényhatóságok vezetői a törvényhatósági főlevéltámokok bevonásával kísérjék figyelemmel a családi és gazdasági levéltárak sorsát, és szükség esetén tegyék meg a lehetséges intézkedést. Jánossy felajánlotta, hogy ha nincs más megoldás, az Országos Levéltár is befogad ilyen levéltárakat. Emellett javasolta a gazdasági tárcák vezetőinek felhívását arra, hogy „a gazdasági élet átállítását végző bizottságok és egyéb közegek" is tájékozódjanak a magánlevéltárakról és irattárakról, és a szükséges intézkedések megtétele végett értesítsék a törvényhatóságokat, valamint tájékoztassák az Országos Levéltárat. Jánossy rámutatott arra, hogy a közlekedés és hírközlés bizonytalansága miatt a feladat nem bízható egy központi szervre, ezért „az Országos Levéltár csak a központi irányítás és a szükségszerű ellenőrzés szerepét, illetve a veszélyeztetett jelentősebb levéltárak átvételét vállalhatja". A kultuszminiszter pártolta a levéltár kezdeményezését, és május 7- én megtette a javasolt intézkedéseket. A belügyminiszter azonban csak július 4-én adta ki az alispánoknak szóló körrendeletét. Ez nem tett említést a főlevéltámokok közreműködéséről, viszont — Jánossy javaslatát félreértelmezve —• úgy állította be az ügyet, mintha az Országos Levéltár szervezett akciójáról lenne szó. így aztán a kezdeményezés csak korlátozott eredménnyel járhatott.229 1945. június elején a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége és a Kultuszminisztérium is lépéseket tett a veszélyeztetett kultúrjavak ügyében, miután különböző jelentésekből értesült a nyugat-dunántúli köz- gyűjteményeket és a területre menekített értékeket ért súlyos károkról. Az 1945. július 7-én közzétett 4450/1945. ME rendelet megadta a jogalapot arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedjen a könyvtári, levéltári és múzeumi javakban keletkezett károk felmérése és a további pusztítások megakadályozása érdekében. Ennek nyomán — nagy késéssel — valósulhatott meg egy háromtagú úgynevezett „repülő bizottság" tíznapos szemleútja a Nyugat-Dunántúlon 1945. augusztus első felében. A bizottságban a Széchényi Könyvtár és az Országos Magyar Vö. Borsa, A magyar levéltárügy, 28-30. 285
