Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
fejlődött, mely vasállványainkat összegörbítette és üvegjárdáinkat elolvasztotta. Mentésre még csak gondolni sem tudtunk, mert a hőség folytán a termet megközelíteni nem lehetett. Igyekezetünk tehát arra irányult, hogy a tüzet lokalizálhassuk, mert a teremben történt robbanás folytán annak vasbeton padozata átszakadt és a tűz a második emeleti raktárhelyiségre is átterjedt. Két napig tartott, míg a tüzet a magyar katonaság igénybevételével a második emeleti teremben el tudtuk fojtani. A bajt még tetézte, hogy a harmadik emeleti égő terem melletti teherfelvonó is kigyulladt és annak olajozott vezetékei mentén a tűz a felvonó aknájában az alagsori raktárhelyiségünkig hatolt le. A januári havas szélben napokig ömlött a sok égő zsarátnok a felvonó aknájába és csak éjjelnappali állandó készültséggel és kitartással tudtuk a tüzet teljesen elfojtani". Ezalatt a bentlakók élelmiszerkészlete elfogyott, a városi vízvezeték felmondta a szolgálatot, telitalálat érte a tüzelőanyag-raktárt, a faszükségletet csak bútorokkal, ajtókkal lehetett biztosítani. „A lábadozó katonák pedig [...] csapatostól járták végig a légnyomástól feltört ajtajú raktárainkat és hivatali helyiségeinket, miközben minden szekrényt, fiókot felnyitottak, hogy maguknak emléktárgyat szerezzenek". Február 11-én a németek kitörésre készültek. Elhagyták a kórházat, otthagyták a sérülteket és több mint száz halottat. „A kórház melletti lépcsőházban, az alagsori folyosón és két földszinti teremben leírhatatlan szenny és hulladék között, egymás hegyén-hátán feküdtek a visszahagyott, 2-3 hetes hullák". Ezután az ostrom legnehezebb éjszakája következett. A német kitörés kudarcba fulladt, a visszaözönlő, letargiába esett katonák tömegesen szállták meg az épületet, miután a rendőrök eltávoztak. Február 12-ére virradó éjjel „fokozódó hevességgél folyt a vár bombázása és a levéltár súlyosabbnál súlyosabb találatokat kapott. [...] A hajnali órákban érte az épületet az utolsó nagy csapás: a torony melletti épületrész több láncos bomba telitalálata folytán négy emelet magasságában omlott be, maga alá temetvén raktáraink tetemes anyagát. Szerencsénkre azonban újabb tűz nem ütött ki, és így az ostrom végeztével irataink jórészét — sérülten bár —, de sikerült a romok alól kimentenünk". Február 12-én délelőtt fehér zászló került az épületre, délután „három óra felé a Verbőczi utca felől megérkeztek az első orosz járőrök, élükön egy szibériai hadnaggyal. [...] Miután megmagyaráztuk neki az épület rendeltetését és közöltük vele, hogy egy német kórház van az alagsorban, végigjárta velünk a kórház helyiségét és megnyugtatni igyekezett a 276
