Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
állványozási és leltározási munkáról, valamint hiányzó segédkönyvek pótlásáról, nagyobb volumenű munka csak egy készült el: Ember Győző leíró leltára a Helytartótanácsi Levéltárról. A kutatóforgalom 1942-ben érte el addigi csúcspontját. A rendes kutatóteremben dolgozók számára már lényegesen kevesebb kutatási engedélyt adtak ki, azonban a leszármazás-kutatás céljára megnyitott külön kutatóteremben 1942-ben 1094, 1943-ban pedig 856 volt a kutatók száma. A kutatóforgalmi adatokat a következő táblázat szemlélteti: Év 1941 1942 1943 1944 Kutatási engedélyek száma 513 236 219 106 Kérőlapok száma 1708 1916 1833 779 Második kutatóterem kutatóinak száma 1094 856 A tájékoztatás, a referensszolgálat területén hasonló tendencia érvényesült: Év Ügydarab Nemesi szakvélemény Másolat 1941 3152 624 2885 1942 3440 587 3269 1943 1878 427 2593 1944 1181 330 369 A nemességi és leszármazás-kutatási ügyek példátlan szaporodása arra indította Jánossyt, hogy 1942 novemberében önálló, a Belügyminisztériumhoz kapcsolt Nemességvizsgáló és Családtörténeti Hivatal felállítását kezdeményezze. Elképzelését a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa és a Kultuszminisztérium is támogatta, de a terv megbukott a Belügyminisztérium ellenállásán.197 Nehézségekbe ütközött a Levéltári Közlemények összeállítása és megjelentetése. Az 1940-1941-es összevont évfolyam még a háborús években napvilágot látott, a további évfolyamokat viszont már csak a háború után publikálták. Gyakorlatilag az ostrom idejéig nyitva tartották az állandó kiállítást, más belföldi kiállításra azonban csak ritkán kölcsönöztek iratokat. Ilyen volt például a Széchényi Könyvtár Kossuth halálának 50. évfordulója alkalmából 1944-ben rendezett tárlata.198 197 MOL - K 636 -1942-1944 - 68 - 82 154/1942., 78 501 /1943. 198 MOL - K 636 -1942-1944 - 68 - 82 145/1944. 269
