Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
Jelentéseikben beszámoltak a felvidéki, kárpátaljai és erdélyi levéltárak siralmas állapotáról.161 Herzog főigazgatósága alatt a korábbiakhoz képest erőteljesebben fogalmazódott meg az igény a magyar levéltárügy súlyos problémáinak megszüntetésére. A megyei és törvényhatósági jogú városi, valamint a községi és a magánlevéltárak katasztrofális viszonyok között, jogilag rendezetlenül, szakmai felügyelet nélkül működtek. Szabó István 1931-ben megjelent, fentebb már ismertetett javaslata példákkal bőségesen illusztrálta elmaradásunkat a nyugati és északi államok levéltárügyétől. Különösen az állami levéltári felügyelet és a kerületi állami levéltárak hiánya volt szembetűnő. Európa országainak többségében 1935-re mindez már megvalósult.162 Sopron vármegye közgyűlése 1935. május végén határozatot fogadott el, amely a levéltárügy államosítását, az egész országra kiterjedő állami levéltári szervezet létrehozását indítványozta. E határozatot megkapta a többi törvényhatóság (általában támogatást ígértek, de pl. Sopron városa egyet nem értését fejezte ki), továbbá a belügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A javaslat természetesen véleményezésre eljutott az Országos Levéltárhoz is. Az 1935. augusztus 3-án kelt, Hóman Bálint kultuszminiszternek szóló levéltári válasz a következőt tartalmazta: a vármegyét tájékoztatni kell arról, hogy a miniszter június végén szóban megbízta Herzogot a levéltárügy országos rendezésére és a levéltárvédelem intézményes kiépítésére vonatkozó törvénytervezet elkészítésével, a megalkotandó törvényben pedig a levéltárügy visszásságai és régóta megoldásra váró kérdései kellő figyelemben fognak részesülni. A törvényre vonatkozó miniszteri kérésnek azonban kevés foganatja volt, bár a levéltár folyamatosan dolgozott rajta. Valószínűleg azért, mert a törvény előkészítése, és az első lépcsőjéül szolgáló alapos felmérés komoly munkát igényelt volna a csekély levéltári személyzet részéről, Herzog pedig nem akarta háttérbe szorítani az intézmény más feladatait.163 Akkor állt be fordulat, amikor gróf Teleki Pál vallás- és közoktatás- ügyi miniszter 1939. február közepén felszólította a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsát, hogy tegyen javaslatot az 1929:XI. te. levéltárakra vonatkozó rendelkezésének végrehajtása tárgyában. A feladatot — természetesen — a levéltár kapta meg. Herzog 1939. március 23-i javaslatában 161 Jelentések: MOL - Y 1 - 289/1941., 1559/1942.; Szabó, Visszatért-, Jánossy, Felszabadult; Kossányi, Kassától Beregszászig. 162 Vö. még Jánossy, Levéltárvédelem és Internationaler Archivführer. 16:1 Balázs, A levéltárügy, 39M5. 253
