Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

kellett reponálni, ami szükségessé tette az 1848 előtti teljes iratanyag új- racsomózását.133 A legnagyobb feladatot a halomba rakva tárolt, részben szétbomlott erdélyi kormányhatósági iratanyag 1941-es alaprendezése és mintaállványozása jelentette. E munka tíz hónapon át tartott, Kapossy János irányításával lényegében a levéltár teljes személyzete részt vett benne, és a rakodási munkákra tizenkét külső személyt szerződéssel alkalmaztak. 22 000 csomó és 8000 kötet, mintegy 2000 állványméter iratanyag rendbetétele történt meg ekkor.134 135

Újrakezdődött és öt év alatt (1934-1939) befejeződött a helytartótanácsi és magyar kancelláriai levéltári anyag Benigna mandata tisztázati és fogalmazvány-példányait érintő, 1929-ben elkezdett, de azután félbehagyott munka. Fentebb már szóltunk róla, hogy még Pauler idején a Helytartótanácsi Levéltárból az oda rendeltetésszerűen tartozó tisztázatokat áthelyezték a Kancelláriai Levéltárba az ottani fogalmazványok helyére, amelyeket viszont selejtezésre kiemeltek. A selejtezés elmaradt, így lehetőség nyüt a proveniencia elvének érvényesítésére, az eredeti állapot helyreállítására.

A rendezési és leltározási tevékenység súlypontja — mint már utaltunk rá — 1934-1941 között a Múzeumi Levéltár anyagára helyeződött. Az itt őrzött iratanyag a XIX. században kialakított rendnek megfelelően két részre tagolódott: a letétként kezelt családi levéltárakra és a múzeumi tulajdont képező úgynevezett Törzsanyagra. Az utóbbi a nagy, egységes időrendi sorozatra és az időközben abból kiszakított külön gyűjteményekre oszlott. E gyűjtemények közül az 1848-1849-es és emigrációs gyűjtemény volt a legjelentősebb, de kiemelhető még példaként a Vörös Antal-, a Tanárky-, a Türr-, a Klapka- vagy az Irányi-gyűjtemény is. Az 1910-es évektől kezdve már a múzeumi tulajdonba került családi iratanyagokat sem osztották be a nagy időrendi sorozatba, hanem külön-kü- lön kezelték azokat. Az 1930-as évek elején készült beszámoló szerint az utolsó öt év gyarapodása, mintegy 120 000 db irat rendezetlenül, nyilvántartás nélkül várta a palliumba rakást, lepecsételést és a beosztást a megfelelő helyre.13:1

1,3 Vö. 1934-1939. évi jelentések, 1940-1946. évi jelentés.

134 1940-1946. évi jelentés, 329.; Kapossy részletes jelentése a munkáról: MOL - Y 4 - 1/1942. rés.

135 A Múzeumi Levéltár rendszeréről, az itt végzett munkákról szóló részben a következő műre támaszkodtunk: Bakács, Múzeumi levéltár. Felhasználtuk még az 1935-1939. évi jelentéseket és az 1934-1940. évi összefoglalót.

246