Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban
Vélekedését azonban később hitelt érdemlően megcáfolta R. Kiss István, aki az I. Ferdinand korabeli pozsonyi helytartótanácsról írt munkája függelékében közreadta a helytartótanács 1549-1551. évi leveleskönyvét, amelyben szerepel egy 1549. április 20-án kelt bejegyzés. Ebben a következő áll: a tanács — utasításra — tájékoztatta az uralkodót a Magyarország és Lengyelország közötti régi szerződéses viszonyról és ezzel kapcsolatban arról, hogy emlékezetük szerint II. Ulászló kötött szerződést Zsigmond lengyel királlyal. Ha volna régebbi szerződés, azt be kellett, hogy írják a kancellária könyveibe, amelyeket a budai támokházban helyeztek el. Úgy tudták, hogy azon dolgokból, amelyeket a támokházban helyeztek el, egy részt Lajos király halála után János király Szepes várába vitetett, és azok „így végre Katzianer útján a Felséged kezébe" jutottak.40 Vagyis: amikor János király 1527 augusztusában Ferdinánd serege elől elmenekült Budáról, magával vitte és a szepesi várban helyeztette el a királyi levéltár egy részét, amely a következő év tavaszán a várat harc nélkül birtokba vevő Ferdinánd-párti Katzianer János kezére jutott. Ő az iratokat eladta Niklas Salm grófnak, Ferdinánd seregei fővezérének. így került a királyi levéltárból származó iratanyag részben Sáros, részben Pozsony várába. Az 1540-es években a magyar nemesek derítették ki az iratok hollétét. Nem a királyi levéltárat vagy maradványait keresték, hanem a birtokaik, jogaik megvédése céljából volt szükségük az iratokra. Az 1548. évi országgyűlésen kérték Ferdinándot, hogy egyrészt adassa vissza bizonyos nemesek okleveleit, amelyek a sárosi és a pozsonyi várban vannak, másrészt vizsgáltassa meg a Magyarország szabadságaira vonatkozó kiváltságleveleket, amelyeket még 1528-ban János király szepesi vámagya, De- recseni saját maga adott át Katzianemek, és ekkor a pozsonyi várban voltak, majd határozzon azok visszaszolgáltatásáról (1548:LXXI. te.). Ebből és a helytartótanácsi leveleskönyvből kiviláglik, hogy a János király által Budáról elszállított iratanyagban magánjogi oklevelek eredeti és par-pél- dányai mellett királyi könyvek („kancelláriai könyvek" alatt szinte biztos, hogy ezeket kell érteni), nemzetközi kapcsolatokra és az ország szabadságjogaira, kiváltságaira vonatkozó okmányok, tehát közjogi jellegű iratok is bőven lehettek. Feltételezhető, hogy Ferdinánd rövidesen Pozsonyból Bécsbe szállíttatta át a közjogi anyagot (esetleg Katzianer már 1528-ban oda juttatta el), mert az 1550:LXX. te., majd később az 1553: XXVI. te. és az 1557:XXIV. te. is kizárólag a magánjogi oklevelek való visszaadását sürgette az érintetteknek, úgy tűnik, eredménnyel. Arra * R. Kiss, Helytartótanács, 82. 19
