Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
cafejezetében külön címként feltüntetve szerepeltek a rendelkezésére álló pénzeszközök, addig a Gyűjteményegyetembe tagolódva már csak áttételesen kapcsolódott a főhatósághoz, és a továbbiakban a költségvetésben sem szerepelt külön levéltári cím. Ennek ellenére az Országos Levéltár kikerült korábbi teljesen alárendelt helyzetéből, és kiváltságos tudományos intézménnyé vált. Tisztviselőinek az új státus magas illetményeket biztosított. Az intézményt érintő legfontosabb rendelkezéseket a törvény 9. §-a tartalmazta. Érdemes szó szerint idézni: „Az Országos Levéltár tudományos intézet, melynek hivatása, hogy 1. levéltári anyagát szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze, gyarapítsa, rendszeresen tanulmányozza, tudományosan ismertesse és kiadja, a tudományos kutatást végző feleknek erre az engedélyt megadja, és őket szakszerű útbaigazításokkal ellássa; 2. a történelmi megvilágítást igénylő kérdésekben a magyar államnak tudományos szakvéleményeket adjon; 3. nemességi ügyekben szakvéleményt adjon; 4. az ott őrzött iratokról hiteles másolatot készítsen. Az állami főbb hatóságoknak és hivataloknak iratait, melyek 32 évesek és ennél régibb keletűek, az 1. pontban felsorolt levéltári anyagok között leendő további megőrzés végett át kell adni az Országos Levéltárnak. Az átadásnak és a szükségessé váló selejtezésnek módozatait az Országos Levéltár meghallgatása után a minisztérium külön rendelettel szabályozza. A 2. pontban felsorolt tudományos szakvéleményt az Országos Levéltártól csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetítésével lehet kérni. [...] A 3. és 4. pontban felsorolt tennivalókat az Országos Levéltár a vallás- és közoktatásügyi miniszter által rendeleti úton megállapítandó díjak lefizetése ellenében látja el. Az ekként befolyó összegek az Országos Levéltári Alapba utalandók, mely az Országos Levéltár tudományos feladataira fordítandó". A törvény tudományos intézménnyé nyilvánította a levéltárat, és a levéltári alapfeladatok mellett rendeltetésszerű teendőjévé tette az iratanyag rendszeres tanulmányozását, tudományos ismertetését és kiadását. Továbbra is levéltári feladat maradt a kormányzat munkájának segítése, beleértve a nemességi ügyeket is. Kiemelkedő jelentőségű volt az a rendelkezés, amely a főbb állami hatóságok és hivatalok 32 évnél régebben keletkezett levéltári értékű iratait a levéltárba utalta. Magyarországon először rögzítették jogszabályban az iratok átadásának határidejét. A Gyűjteményegyetemről szóló törvény a kortárs politikusok és szakemberek körében nem aratott osztatlan sikert. Nem véletlen, hogy Kle- belsberg a Gyűjteményegyetem Tanácsának 1922. november 18-i alakuló 196
