Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

A törvény rendelkezése értelmében a Gyűjteményegyetem intézeteinek személyzete három csoportban külön-külön összlétszámot alkotott. Az alkalmazottakat az egyes intézetekhez a Tanács előterjesztésére a miniszter osztotta be, és számukra bel- és külföldön tudományos megbízásokat is adhatott. A személyzet tudományos tisztviselői karból, tudományos és műszaki segédszemélyzetből, valamint közigazgatási személyzetből tevődött össze.

A Tanács az intézmények első tisztviselőiből és a Nemzeti Múzeum osztályainak vezetőiből, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott, összesen tíz egyetemi vagy műegyetemi tanárból, valamint 5 műértőből állt. Elnöke a szervezés időszakában a miniszter volt. Az ügyvezető alelnöki tisztséget az intézetek első tisztviselői a törvényben meghatározott fenti sorrendben kétévenként váltakozva töltötték be. (Az Országos Levéltár vezetője az első ciklusban, majd az 1930-as évek elején került sorra.) A Tanács általános elvi könyvtári, levéltári és múzeumi kérdésekben foglalt állást, egyébként szaktanácsban vagy igazgatótanácsban járt el.

Öttagú szaktanácsot (tagjai: elnök, két intézeti tudományos tisztviselő és két más tag, úgymint az érintett intézet első tisztviselője és a rokon intézet első tisztviselője) kellett összehívni a következő ügyekben:

• a tudományos és a közigazgatási tisztviselők, valamint a tudományos és a műszaki segédszemélyzet tagjainak (kivéve az intézetek első tisztviselőit) jelölése (az intézetek első tisztviselőit személyi kérdésekben vétójog illette meg);

• a gyűjtési kör megállapítása;

• gyűjteményi anyag eladása, illetve elidegenítése aukció és csere útján.

Igazgatótanács (tagjai: alelnök, az intézetek első tisztviselői és ugyanany- nyi tanár, valamint műértő) ült össze az alábbi ügyekben:

• a tudományos tisztviselői kar tagjaira nézve a meddőség és a megférhetetlenség megállapítása;

• a korhatárt betöltött tudományos tisztviselő állásában való megtartása (a tudományos tisztviselőket hivatalból a 70. életévük betöltésével kellett nyugdíjazni, a miniszter azonban a Tanács előterjesztésére a 70 éves kor betöltése után is megtart 194