Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
ta egyik leghőbb vágyának teljesülését: megszabadult a levéltár személyzetének számára terhes tagjaitól".175 A tömeges távozások következtében a megmaradt tisztviselők egy részét előléptették. Döry Ferenc, Csánki jobbkeze országos levéltári igazgató, Herzog József főlevéltámok, Miklósy Zoltán levéltári tiszt allevéltár- nok, Jánossy Dénes levéltári tiszt pedig fogalmazó lett. 1922-ben új kinevezésekre is sor került. Kossányi Béla, aki a Tanácsköztársaság idején — mint említettük — főgimnáziumi gyakorló tanárként rövid időt már eltöltött a levéltárban, allevéltámoki állást kapott, csakúgy mint Miskolczy Gyula, aki közvetlenül a háború előtt a bécsi Közös Pénzügyi Levéltár szétválasztási munkáiban vett részt, majd katonai szolgálata után, 1919- től főgimnáziumi helyettes tanárként működött. Hajnal István egyetemi magántanár és Mályusz Elemér, a bécsi Magyar Történeti Intézet tagja szintén allevéltámoki minőségben került az Országos Levéltárba.176 Az új épület helyzetében sokáig nem történt változás. Az épületben található 234 helyiségből 1920 márciusában a Belügyminisztérium irattári, hivatali és gondnoki lakás céljára az alagsortól a II. emeletig 30-at, a Honvédelmi Minisztérium katonai körletparancsnokság, kerületi polgári csendőrség, irattár, Hadilevéltár és lakások céljára 148-at, a Külügyminisztérium hivatali célra a IV. emeleten 41-et, a Kereskedelemügyi Minisztérium hivatali célra a földszinten ötöt, a Földművelésügyi Minisztérium irattári célra egyet használt, Levéltári birtokban nyolc alagsori és egy földszinti helyiség volt csupán, amelyeket jórészt a gépész, illetve a vállalkozók foglaltak le. A levéltár 1920 júniusi kezdeményezése, amelyben pénzt kért építési és felszerelési költségekre, eredménytelen maradt. Csak 1921 májusában született döntés az épület kiürítéséről, és ekkor bizonyos összegeket is kiutaltak — elsősorban az állagvédelmi kiadások fedezésére. Hosszú szünet után, 1921. június 25-én összeült az építési bizottság, és határozatot hozott az építkezés folytatásáról, ezután néhány katonai hivatal és lakó elhagyta az épületet. Egyes raktárhelyiségekben megkezdődhetett a gipsz válaszfalak lebontása, illetve az állványzatok beszerelése, sokáig azonban nem haladhatott a munka, mert az óriási infláció elértéktelenítette a pénzt. Az 1921. november 12-i építési bizottsági ülésen tagként már részt vett gróf Klebelsberg Kuno, akkor nyugalmazott államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, aki egy hónappal később, 1921. december 3-án belügyminiszter lett. Társulati elnökként korábban is többször felszólalt az Országos Le175 MOL - K 636 -1928 - IV - 30 - 48 846.; Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 40-41. I7'' Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 41-42. 189
