Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
tárban. 1919-től gimnáziumi helyettes tanárként működött.)172 A tanácsköztársasági rendszer rendelkezésére álló idő rövidsége miatt a terveket csak részlegesen lehetett megvalósítani. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az új rendszer a politikai-ideológiai mázt leszámítva részben olyan intézkedéseket foganatosított, illetve kívánt foganatosítani — igaz, végletesen eltúlozva —, amelyek az 1872. évi levéltári ankétbizottság és Pauler Gyula bizonyos elképzeléseivel is egybevágtak. Ilyennek tekinthető elsősorban a hiteleshelyi levéltárak Országos Levéltárba kebelezésének határozott szándéka. Az Országos Levéltárügyi Tanács megszervezése ugyan elmaradt, ellenben a többi rendelkezés ügyében a levéltári megbízott tett lépéseket, így az egyházi levéltárak országos jelentőségű iratainak állami kezelésbe vétele érdekében június 21-én felkérte a megyei direktóriumokat, hogy készítsenek leltárt a területükön lévő egyházi levéltárakról. Niklai az Országos Levéltár két alkalmazottját, Zákonyi Mihályt és Pelcz Bélát Esztergomba küldte a prímási levéltár iratai átvételére. Nevezettek összesen 147 ládányi iratot elő is készítettek, elszállításukra azonban már nem kerülhetett sor. Az őrizet nélkül maradt családi levéltárak védelme sem kerülte el a levéltárügyi megbízott figyelmét. Június 2-án megkereste az Országos Lakásbizottság zárlati osztályát a lefoglalt iratanyagok ügyében, majd július 2-án meg is bízta Baranyai Bélát, az Országos Levéltár alkalmazottját, hogy szállítson be ilyen anyagokat az Országos Levéltárba. Előkészítették a Nemzeti Múzeum levéltárának átadását is. Ennek keretében a múzeum négy munkatársát, Bártfai Szabó Lászlót, Jaku- bovich Emilt, Zsinka Ferencet és Tóth Lászlót átvették az Országos Levéltár állományába. A levéltárban a Tanácsköztársaság kikiáltása utáni napokban zárult le a korábban elrendelt személyügyi vizsgálat. Az intézményi bizalmi testület Horváth Sándor vezetésével személyesen, majd írásban is követelte a Belügyi Népbiztosságtól Csánki és Komáromy nyugdíjazását, valamint Döry eltávolítását, utóbbit azért, mert a régi rendszer híveként — mint írták — nem tudott alkalmazkodni a megváltozott politikai viszonyokhoz. A belügyi főbizalmi testület a március végi napokban tárgyalta meg Török István vizsgálati biztos jelentését, amelynek során minden érintettet meghallgattak. Végül csak kisebb súlyú hivatali szabálytalanságokra derült fény, amelyek önmagukban rendkívüli intézkedésekre nem szolgáltattak volna alapot. A főbizalmiak azonban igen súlyosnak, az intézmény tudományos tekintélyét és a személyzet egyetértő munkáját veszélyeztetőnek minősítették a kialakult légkört, és ezért — a rendteremtés érdeké172 Ember, Kossányi, 361.; Levéltári Szemle, 1968/3. 804. 185
