Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
ismételten átdolgozott terveit a belügyminiszter végül 1912. november 29-én hagyta jóvá.145 Időközben Csánki még 1912. április végén előterjesztést intézett a Belügyminisztériumhoz a levéltár átköltözésével kapcsolatos előkészítő munkák ügyében. Ebben leszögezte, hogy az iratanyagot alkalmassá kell tenni arra, hogy átszállíthassák és az új épületben felállítsák, továbbá az új épületbeli elhelyezést előre pontosan meg kell tervezni az ottani újabb iratmozgatás elkerülése végett. Egyes raktárak fűtésének és világításának megoldásához és a hosszabb munkaidejű munkavégzéshez is segítséget kért. A minisztérium elfogadta az előterjesztést, és ennek nyomán a levéltár költségvetésében 1912-től külön számlán állandó tételként szerepeltek az átköltözés előkészítésére szolgáló kiadások. Már ekkor kezdetüket vették a leltározási, a csomózási és a mintaállványozási munkák. 1913 januárjára befejeződött a Bosnyák laktanyában tárolt iratanyagok kiköltöztetése. Ezeket az iratokat a levéltár meglévő raktáraiban, az ott tárolt iratok összezsúfolása révén felszabadított raktárrészekben, az új belügyi épületszámy alagsorában és az Országház utca 14. alatti ház három földszinti szobájában helyezték el.146 1913 januárjában belső feljegyzés készült a Belügyminisztériumban, amely így szólt: „Pettkó fegyelmi ügyéből kifolyólag megfontolás tárgyává teendő az a kérdés, vajon nem volna-e célszerű a Belügyminisztérium keretében, úgy ahogy az Ausztriában van, egy külön nemesi hatóságot felállítani és az Országos Levéltárnak a nemességre vonatkozó anyagát mint külön nemesi levéltárat kezeltetni, mert ezáltal módja ejtetnék annak, hogy levéltári tisztviselők nem foglalkozhatnának csak hivatalból az ilyen féle ügyekkel."147 Vagyis a minisztérium azonosult Óváry Lipót néhány évvel korábbi gondolatával, amely arra irányult, hogy az Országos Levéltár mentesüljön a nemességi ügyek intézési kötelessége alól. Az indokolás azonban eltérő volt. Míg Óváry azért akart megszabadulni a nemességi ügyek intézésétől, mert az így felszabaduló munkaidő lehetőséget adott volna a teljesen háttérbe szorult levéltári szakfeladatok végzésére, addig a Belügyminisztérium Pettkó Béla fegyelmi ügyéből kiindulva a visszaélések lehetőségét akarta kizárni a külön nemesi levéltár létesítésével. A minisztérium véleményadásra szólította fel a levéltárat, amelyet Iványi Béla fogalmazott, Tagányi vizsgált felül és Csánki adott ki 1913. 145 Döry, Levéltárépítés, 412-^413. Borsa, Épületek, 32-33. 147 MOL-Y 1-219/1913. 172
