Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Pauler Gyula érdemei, a Pauler-korszak jelentősége Pauler Gyula három hónap híján 29 évig állt a vezetésével újjászervezett Országos Levéltár élén. Napjainkig ő a második leghosszabb szolgálati időt intézményvezetőként eltöltött személy. Az 1920-as években gróf Klebeisberg Kuno, az akkori kultuszminiszter röviden így értékelte Pauler levéltárvezetői tevékenységét: „alapvető érdeme, hogy jóakaratú, de dilettantisztikus javaslatok leküzdése után a magyar ancien regime hatóságainak irattárait szakszerűen egyesítette s ezáltal magasabb értelemben vett levéltárat, nagy nemzeti közgyűjteményt létesített".108 Klebelsberg sommás értékelésével egyetérthetünk, mert Paulemek elévülhetetlen érdemei vannak az új Országos Levéltár megszervezésében és működtetésében. Vezetése idején az intézmény egyaránt elért eredményeket és vallott kudarcokat. Utóbbiak közül egy különösen személyes sikertelensége volt, nevezetesen a levéltári anyag gyökeres átrendezését - alapvetően munkaerőhiány miatt - nem tudta keresztülvinni, csupán a Diplomatikai Levéltár kialakítása valósult meg. Az utókor helyesnek tartja a középkori levéltári anyag összevonását külön gyűjteménybe, és egyértelműen örül annak, hogy a többi levéltártest átrendezése elmaradt. Pauler egyik legnagyobb érdeme a levéltári személyzet tudatos átalakítása: az elődlevéltáraktól örökölt, segédhivatali-irattári ismeretekkel rendelkező munkatársak helyett tudományos képzettségű és tudós személyekből álló gárdát verbuvált. Lényegében azt is elérte, hogy ezek a hatalmas tudású, elsőrangú tudományos műveket publikáló emberek az egyre gyarapodó hivatali, igazgatási jellegű feladatokat is becsülettel, magas színvonalon elvégezzék. Felmerültek ugyan kisebb-nagyobb nehézségek, mégis meg tudta óvni a személyzetet a komolyabb viszálykodásoktól. Az élete végéig sértett emberként viselkedő helyettesével, Jakab Elekkel viszont, önhibáján kívül, nem normalizálódott a kapcsolata. Kiemelkedő teljesítményt jelentett az 1867 előtti iratanyagok döntő többségének levéltárba szállítása. Amikor már további levéltári anyagok számára nem lehetett biztosítani a férőhelyet, Pauler megtette a szükséges kezdeményezéseket új levéltári épület emelése érdekében. Építési programterve halála után jó alapul szolgált a Bécsi kapu téri levéltári palota tervezéséhez. Nem hagyható említés nélkül Pauler és munkatársai nagy ívű történészi teljesítménye.109 1118 Dr. Gr. Klebelsberg Kuno: Előszó. Századok, 58. (1924) 401. 109 Pauler legjelentősebb könyvei: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése (1876), A magyar nemzet története az Árpádok korában I-II. (1893), A magyar nemzet története Szent Istvánig (1900). 155