Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
hogy az Országos Levéltár azonnal felhívja a figyelmet a levéltárak egy részénél meglévő kirívó hiányosságokra. Már 1880 előtt is előfordult, hogy megyék és városok a Belügyminisztériumon keresztül az Országos Levéltár tanácsát kérték levéltárukkal kapcsolatban. így 1877-ben Komárom megye levéltárának iratselejtezéséről, 1878-ban pedig Pest megye levéltárának rendezéséről adott szakvéleményt az intézmény.103 Az 1880. évi adatfelmérés hatására aztán a törvényhatóságok egyre gyakrabban vették igénybe az Országos Levéltár segítségét elsősorban levéltári iratselejtezési, olykor iratrendezési kérdésekben, mégpedig egyes esetekben a helyszíni tanácsadást is beleértve. A törvényhatósági levéltárakkal sajátos kapcsolatot eredményezett az 1883:1. tc.-nek a IV. 3. fejezetben már tárgyalt rendelkezése, amely előírta, hogy a törvényhatósági levéltámokok kötelesek letenni minimum a kezelői szakvizsgát az Országos Levéltárnál rendszeresített vizsgabizottság előtt. Pauler nem tartotta megfelelőnek ezt a rendelkezést, mert a különböző képesítési szint (tudnnllik az Országos Levéltár fogalmazóinak a fogalmazói szakvizsgát írta elő) megakadályozta a kölcsönös áthelyezhető- séget, amelyet ő kívánatosnak tartott. Ezért a törvényhatósági levéltámokok számára is a fogalmazói szakvizsga letételét követelte volna meg, továbbá azt, hogy a törvényhatósági levéltámoki állásokat is csak nyilvános pályázat útján, az Országos Levéltár meghallgatásával lehessen betölteni. Erre vonatkozó, 1894. évi javaslatából azonban mindössze annyi valósult meg, hogy a minisztérium elrendelte ugyan, hogy a pályázatokat a helyi lapban közzététegyék, de kötelező érvénnyel nem, csak szükség esetében írta elő az országos főlevéltámok véleményének kikérését. Utóbbi egyes esetekben meg is valósult. A törvényhatósági levéltárak ügyében a Szapáry-kormány közigazgatási törvényjavaslatának tárgyalásához kapcsolódva érdekes javaslatot fogalmazott meg 1891-ben a Századokban Sváby Frigyes Szepes megyei főlevéltámok és cikkére reagálva — névtelenül — Csánki Dezső. Sváby a kisebb levéltárak régebbi iratait a néhány nagyobb városban felállítandó kerületi vagy vidéki levéltárakba kívánta összevonni, és javasolta, hogy ezek személyzetét az Országos Levéltár alá rendeljék. Csánki a káptalanok, a konventek és más régi hatóságok iratanyagát is e kerületi levéltárakba utalta volna, ugyanakkor az Országos Levéltár önállóvá, autonómmá válása mellett szállt síkra, gyakorlatilag az Országos Levéltár levéltár-igazgatási központtá tételére gondolt. E javaslatokból semmi nem valósult meg. 103 MOL - Y 1 -1. 348/1877., I. 293/1878. 152
