Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
munkákat is elvégeztek a feltárás megvalósításához, és hamarosan kezdetét vehette az oklevelek kiemelése is. E munka lényegében a kamarai archívum nyolc gyűjteményes irategyüttesére (Acta publica, Történelmi emlékek, Neoregestrata acta, Acta Transylvanica, Acta ecclesiastica, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, Acta Jesuistica, Acta Paulinorum), az erdélyi Gubernium Cista diplomatica állagaira, az erdélyi Fiscalis Levéltárra, a kúriai levéltár Actus sollennes állagára, és az Archivum regni Ladula H Privilegia recte articuli, továbbá Ladula RRR Letétek anyagára terjedt ki, ezek az állományrészek adták a kiemelt oklevelek, iratok döntő többségét. Jóval kisebb mennyiségben más állagokból is gyarapodott a kialakuló gyűjtemény. Qogi megfontolásokból a Táblai perek és a Post advocatos iratanyagában viszont bennehagyták az okleveleket.) A kiemelési munkákat zömmel személyesen Ováry és beosztottja, Vincze Gábor fogalmazó végezte. A kiemelt oklevelek helyére egyszerű, csak a jelzetet és a Diplomatikai Levéltárba helyezés tényét tartalmazó utalólapokat tettek.66 A kiemelt oklevelekkel kapcsolatos további feladatok közül az elsőt az oklevelek (és a bennük átírt oklevelek) dátumának meghatározása jelentette. Ennek során a megállapított keltezést egyúttal az oklevelenként készülő úgynevezett időrendi mutatólapra is rávezették, majd az egyes eredeti okleveleket borítékba helyezték. A borítékokra szintén ráírták a keltezési adatokat, mégpedig úgy, hogy az illető oklevélben szereplő legrégibb keltezés szerepeljen az első helyen. A következő munkafázisban — minden oklevél esetében a legrégibb keltezést véve alapul — év-hónap szerint időrendbe rendezték a borítékolt okleveleket. Ezt követte az oklevelek végleges sorrendjének kialakítása, jelzettel, DL-számnak nevezett sorszámmal ellátása és dobozokba (eredetiek), illetve csomókba (másolatok) helyezése, az időrendi mutatólapok rendezése (év-hó-nap szerint), és folyószámozása, valamint az oklevelek számkönyvének elkészítése. A Diplomatikai Levéltár (egyúttal osztály) létrehozása — közel hat évi komoly és sok vonatkozásban (főleg a dátum-meghatározásban) igen bonyolult munkával — 1882 februárjában fejeződött be. A menet közben előkerült újabb okleveleket (59) is beszámítva 24 382 egységet (oklevelet és egyéb iratot) tartalmazott, amely 432 dobozt tett ki. A gyűjtemény kialakítása nem minden vonatkozásban volt zökkenő- mentes. Jakab Elek első allevéltámok, az Erdélyi Főkormányszéki Osztály vezetője több esetben is megtagadta egyes oklevelek átadását a gyűj“ Borsa, A Diplomatikai Levéltár kialakulása. Az alábbiakban is erre a tanulmányra támaszkodtunk. 138
