Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban

meny, hogy a korábban vándorló udvar az Árpád-kor utolsó évtizedeiben székhelyet lelt Budán, de az Anjouk idején két időszakban — 1323- 1347,1355-1382 —, majd Zsigmond uralkodása elején Visegrádon tartózkodott az udvar. Károly Róbert uralkodása alatt (1308-1342), itáliai tapasztalatokat is hasznosítva, rendszeres hivatalszervezetté vált a királyi kancellária. Ő maga és XIV-XV. századi utódai számos szervezeti reformot hajtottak végre, amelyről intézménytörténeti szakirodalmunkban bőven olvashatunk.' A differenciálódó, egyfajta osztályokra tagolódó kancellária írásbeli teendőinek növekedése okozta pl. azt a szervezeti változást, amelynek eredményeként az 1320 körüli időtől kezdődően mintegy fél évszázadon át az udvarban a kancellária mellett még külön hiteleshely is működött a kápolnaispán (comes capellae) vezetésével. Ennek feladata az volt, hogy az udvarban ügyeiket intéző személyek helyben hozzájuthassanak a csak hiteleshely által nyújtható szolgáltatásokhoz.

Témánk szempontjából nagy jelentőségű a királyi könyvek (regestrum regale, libri regii) vezetésének feltehetően a XIV. század közepetájt kezdődő kancelláriai gyakorlata. Sajnos egyetlen ilyen kötet sem maradt az utókorra, de az idők viszontagságait átvészelő oklevelekben található adatok bizonyítják létüket, és tartalmukra is aránylag megalapozottan következtethetünk. Hajnik Imre az 1870-es évek végén tárta fel és publikálta a királyi könyvekre vonatkozó adatokat. Közleménye17 18 és Szentpé- tery Imre későbbi megállapításai19 alapján az alábbiakat kell kiemelnünk.

Valószínűleg a pápai kancellárián már sokkal régebben, a nápolyi Anjou uralkodók udvarában pedig 1265-től vezetett lajstromkönyvek szolgáltak mintául a királyi kiváltságlevelek regisztrálásának hazai bevezetéséhez. (Azért emlékeztetünk itt arra a fentebb említett tényre, hogy a magyarországi hiteleshelyek már a XIII. század első harmadában regist- rumkönyveket használtak.) Hajnik még úgy vélte, hogy ennek első nyoma Nagy Lajos király (1342-1382) egyik 1373. évi oklevelében van, amelyben átírta a királyi könyvbe 1363-ban bevezetett egyik adománylevél kivonatát. 1365-től aztán az oklevelek hátlapjára egyre gyakrabban írt „R" és a fölé helyezett kicsi „m" betűk (registratum) tanúskodnak regisztrálásukról. Fél évszázaddal később Szentpétery — felhasználva a kutatások újabb eredményeit — jóval korábbra, Károly Róbert uralkodása vé17 Csak néhány, további szakirodalmat is adó művet említünk: Hajnik, Bírósági szervezet; Gárdonyi, Titkos kancellária', Szentpétery, Oklevéltan, 154-172.; Kumorovitz, Királyi kápolnaispán.

18 Hajnik, Királyi könyvek.

19 Szentpétery, Oklevéltan, 181-183.

11