Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

2. Pauler külföldi tanulmányútja és szervezési javaslata

Pauler országos levéltámoki kinevezése után nem sokkal, 1874. december 7. és 1875. február 1. között nyugat-európai tanulmányutat tett. Az országgyűlés határozata és az ankétbizottság javaslata értelmében tapasztalatokat kellett gyűjtenie az Országos Levéltár tényleges megszervezésének elősegítése érdekében. Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben, Párizsban, Drezdában és Hágában hét központi levéltárat látogatott meg, ugyanakkor felkérésére Óváry (Altstädter) Lipót az olasz- országi levéltárakat tanulmányozta. Pauler 1875. március 17-én terjesztette részletes úti jelentését az új belügyminiszter, Tisza Kálmán elé. Ebben beszámolt tapasztalatairól, és a külföldi levéltári viszonyok alapján mutatott rá az itthoni tennivalókra.16

Pauler — egyebek mellett — hangsúlyozta, hogy az általa tanulmányozott külföldi levéltárakban a munka szellemi része elkülönül a mechanikustól. Ez Magyarországon nem létezik, nálunk a levéltár még mindig csak régi irattár, segédhivatal, amelynek feladata az iratok megőrzése és szükség szerinti kikeresése. Külföldön a levéltárban lévő iratokat fel is dolgozzák, célszerű beosztás (rendezés) és elenchusok által áttekintésüket nem csak a hivatali kezelés, hanem a tudomány szempontjából is igyekeznek előmozdítani. E feladatot, továbbá a magánszemélyek, hatóságok szóbeli és írásbeli támogatását ott a fogalmazói szakba tartozó tisztviselők végzik, míg a munka mechanikus részét, a reponálást, a kiemelt és a kiadott iratok nyilvántartását, a helyiségek felügyeletét, az iktató és a kiadó vezetését, valamint az egyéb manuális teendőket a kezelő tisztek látják el. Külföldön a levéltárak érdemi tisztviselői nem csak jogi és közigazgatási képzettséggel, hanem emellett történeti, jogtörténeti és diplomatikai szakismeretekkel is rendelkeztek. Ezzel szemben nálunk szinte büntetésnek tartják a levéltári szolgálatot, és általában olyan személyeket alkalmaznak levéltári munkára, akiket másra nem tartanak alkalmasnak. Pauler azzal zárta jelentését, hogy kifejezte: az új Országos Levéltár berendezésében a külföldi fejlett levéltárak példáját kell követni, mert a magyar nemzetnek meg kell becsülnie múltját.

Az országos levéltámok rövidesen elkészítette és 1875. április 20-án Tisza Kálmán belügyminiszter elé terjesztette az Országos Levéltár szervezésére vonatkozó elaborátumát. Ebben arra törekedett, hogy eleget te16 Az alábbiakban Miskolczy, Országos Levéltár, 19-24. és Sashegyi, Személyzet 1874-1903., 224-225. tanulmányokra támaszkodtunk.

99