Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban

Bár Jakab Elek az 1870-es években még azt írta, hogy a királyi levéltár létrejöttének ideje teljesen bizonytalan, azt „senki nem tudja",7 Fejérpata- ky László rövidesen már úgy foglalt állást, hogy a királyi vagyonra, jogokra nézve fontos oklevelek megőrzésére valószínűleg III. Béla idején létesült a királyi magánlevéltár,8 IV. Béla korában pedig már okleveles bizonyítékokkal rendelkezünk ennek létéről.9 Szentpétery Imre hangsúlyozta, hogy a XIII. század folyamán végig csak királyi magánlevéltárról lehet beszélni. Véleményét arra alapozta, hogy nem királyi birtokokra vonatkozó okleveleket a király egyes esetekben a székesfehérvári káptalan őrizetébe adott. (A Legenda s. regie Stephanit, a királyi népek XII. századi összeírását is itt őrizték az Anjou-korig.)10 Ezzel szemben Jakab Elek az 1222. évi Aranybulla 31. cikkéből (eszerint az oklevél negyedik példányát a király őrzi meg) arra következtetett, hogy már az Árpád-kor utolsó századában kerültek a királyi levéltárba közirat jellegű oklevelek is.11

Czobor Alfréd úgy vélte, hogy a XIII. században „az ország köziratainak őreiül a nádort, a hiteles helyeket, különösen a székesfehérvári káptalant emlegetik az oklevelek".12 A nádor a királyi udvar vezetőjéből fejlődött az ország nagybírájává, első közjogi méltóságává, aki a nemesség és a király között egyre inkább közvetítő funkciót is betöltött. Ilyen minőségében mint az „ország" érdekeinek védelmezője (akár az uralkodóval szemben is) feladata volt a nemességet egyetemlegesen érintő fontos oklevelek, pl. az Aranybulla egyik példányának őrzése is. Nádori levéltárra vonatkozó középkori adatokkal azonban nem rendelkezünk.13

A hiteleshelyek (loca credibilia) működése hozta létre Magyarországon az első, középkori viszonyokhoz képest valóságos közlevéltárakat. Nálunk — szemben az általános európai fejlődéssel — nem honosodott meg a közjegyzői intézmény, ennek szerepét azok az egyházi testületek látták el, amelyeknek a királytól nyert autentikus pecséttel megerősített okleve7 Jakab, A levéltárakról, 62.

8 Fejérpataky, III. Béla, 10-11. Ezt valószínűsítette később Szentpétery, Oklevéltan, 73. is.

9 A királyi udvamokokról szóló 1240. május 12-i oklevélben a király „in nostro archyvó”-t említ.

Fejérpataky,///. Béla, 11. 1.jegyzet.

10 Hajnik, Királyi könyvek, 16.; Szentpétery, Oklevéltan, 92. Ezt a nézetet osztja Fekete Nagy, A levéltárak, 24. R. Kiss István egyenesen azt mondja: „Tudjuk, hogy a királyi levéltárt és kincseket kezdetben Székesfehérváron [...] őrizték”. R. Kiss, Közjog, 298.

11 Jakab, A levéltárakról, 60-61. Az Aranybulla hét példánya közül egyet az ispotályosoknál (János lovagrend), egyet a templomosoknál, egyet-egyet az esztergomi és a kalocsai káptalannál (mindkettő az akkori két érseki székhely hiteleshelye) helyeztek el. A nádor mellett egy példányt kapott a pápa, egyet pedig a király. Országos köziratokat tehát nem csak a nádor és a székesfehérvári káptalan őrzött, azok olykor más helyre is kerülhettek.

12 Czobor, Országos levéltár, 2.

15 Czobor, Országos levéltár. 14-15.

9