Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Soós Viktor Attila: A megtorlás éve
A megtorlás éve 89 12-ei ülésén foglalkozott ismét. Elsőként azt fogalmazták meg, hogy az egyház- politikának arra kell irányulnia, hogy a Vatikán és a magyar katolikus hierarchia között lazítsák a kapcsolatot, és fokozatosan ellentétté fejlesszék. A klerikális reakció elleni harccal kapcsolatban azt fogalmazták meg, hogy az egyházak pozitív és lojális erői legyenek a harc első vonalában és a közvetlen állami beavatkozásra csak elkerülhetetlen esetben kerüljön sor.18 Tíz hónappal később I960, március 1-jén újabb egyházakkal kapcsolatos előterjesztéseket tárgyalt az MSZMP KB Politikai Bizottsága. Megállapították, hogy amíg 1959-ben katolikus püspöki kar nem mindenben igazodott az állam- párt politikájához, addig 1960-ra „A katolikus egyházzal kapcsolatos párt és kormánypolitika azt eredményezte, hogy az állam és a püspöki kar közötti politikai viszony kielégítő.” A klerikális reakcióról, mint az egyházon belüli jobboldalról írtak. A jelentés szerint a reakció a katolikus papság 25—30%-át tette ki, és egyes püspökök közvetlen, vagy közvetett irányítása alatt működtek. Az egyházmegyék többségében a kulcspozíciók 50—55%-át tartották kezükben. Jelentős szervezeti bázist — a jelentés készítői szerint — a szerzetesrendek adtak.”19 196l-re országos állambiztonsági akcióra került sor. A belügyi szervek bizonyítani akarták, hogy az 1956-os forradalmat követő ügyek befejezése után is van létjogosultsága munkájuknak. Az egyházakkal szembeni fellépés előkészítése már javában zajlott 1960-ban. A politikai rendőrségen számos alkalommal foglalkoztak az ügynöki hálózat újjászervezésének kérdéseivel,20 az új módszerek alkalmazásával. 1960. március 4-én az erről szóló országos értekezleten21 Hollós Ervin kijelentette, hogy széleskörű illegális szervezkedés zajlik a Katolikus Egyházban, a kisebb-nagyobb közösségekben a hittantanítástól az illegális „fasiszta” nevelésig végzik a munkát. Az ilyen jellegű kijelentések abszurditása nyilvánvaló, visszatekintve jól rekonstruálható, hogy 1956 után miért írták le így elhárítási területüket a belügyesek. A cél az volt, hogy az egyházüldöző intézkedéseket, minél inkább a politikai megtorlás pereihez kössék. Ezzel nemcsak a klerikális reakció elleni küzdelemhez teremtettek jogalapot maguknak, hanem az ügyek felgöngyölítésével eredményességüket is bizonyítani tudták.22 Nagy erőfeszítések árán elsősorban megfélemlített közösségi tagoktól, nem klerikus ügynököktől 18 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 130. ő. e. 19 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 172. ő. e. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1960. március 1-jei határozata az állam és a katolikus egyház közötti viszony alakulásának főbb problémáiról. 20 Vörös, 2010. 21 MNL OL XIX-B—1—x 10-2/26/1960. (7. d.) Országos Főkapitányi értekezlet, 1960. március 5-én tartott rendőri országos értekezlet. 22 Szabó, 2007.
