Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága
42 SIMON ISTVÁN maguk eszközeivel cáfolták az úgynevezett hidegháborús szellemiségű véleményeket a kádári Magyarországról. A pártilletékesek megfogalmazásai szerint is néha túlzásokba esve, sokkal rózsaszínűbben ábrázolták a rendszer hétköznapjait, a konszolidáció eredményeit. Az éppen kialakuló kelet-nyugati párbeszéd, fegyverzetkorlátozási tárgyalások az enyhülési politika pragmatikus kényszere találkozott a kádári politika céljaival, elvárásaival. A bizonytalanság, kiszámíthatatlanság veszélyét jelentő zavaró fejlemény — ha mégoly magasztos is — alárendelt ebben a történetben egészen a nyolcvanas évek végéig. Kéthly Anna és a többi emigrációban élő jobboldali szociáldemokrata emigráns — mint például Szélig Imre — többször figyelmeztettek az elveket, erkölcsi megfontolásokat háttérbe szorító pragmatizmus, célszerűség későbbi káros hatásaira.21 Következetes álláspontjuk képviseletének, hangoztatásának meglett az eredménye, a hetvenes évek elején az emigráns pártoktól megvonták a tanácskozási státust a Szoclntem szervezetén belül. (1963- as amszterdami kongresszuson Henri-Paul Spaak, korábbi belga miniszterelnök követelte, hogy az emigráns pártok szüntessék be a „hidegháborús propagandát”. A Brit Munkáspárt pedig két alkalommal is kihátrált kelet-közép-európai javaslatok mögül azzal az érveléssel, hogy zavarnák a kelet-nyugati párbeszédet, konkrétan az éppen Moszkvában tárgyaló Munkáspárti delegáció pozícióját. A társadalom életösztönből is mit tehetett egyebet, mint elfogadta a hatalom által felkínált lehetőségeket, és akaratlanul is része lett a kiegyezésnek. A „tudjuk, hogy tudjátok, hogy mi tudjuk” fél-hazugságok és fél-igazságok mezsgyéjén köttetett alkuk, látszat-engedmények üzenete az is lehetett: nem nézzük teljesen hülyének az embereket, akik ezért hálásak lesznek. A hatvanas évek közepére megteremtődött, kialakult az a hallgatólagos élni és élni hagyni elvén működtetett társadalmi béke, amely alapját jelentette a minél szélesebb társadalmi bázison kialakított ún. szocialista építőmunkának. je közötti különbség. Itt nem látható azoknak a vörös plakátoknak az erdeje fehér szöveggel, melyek felszólítják a munkásokat nagyobb erőfeszítésre a szocialista társadalom felépítése érdekében. Semmi transzparens, amely elmesélné, hogy Johansson újabb rekordot állított volna fel, és négy csavarral többet gyártott az elmúlt héten, így tehát esélyes, hogy a következő nyáron az egyik fürdőhelyen nyaral. [...] Az egyetlen plakát, melyet láttam, zöld volt és a következő egyszerű szöveg állott rajta: „Tegyél meg minden tőled telhetőt a balesetek elkerülésére.” MNL OL M—KS 288. f. 32. cs. 1960/10. ő. e. 21 Kéthly csalódottságának adott hangot az új hangsúlyokkal és elvárásokkal kapcsolatban, kijelentve, hogy a gyarmatosítás (bármilyen formájának) megszüntetése nélkül nem lehet hitelesen kelet-nyugati párbeszédről beszélni. Szélig Imre az általános elvi megközelítésű következetes antikommunizmust kérte számon a nyugati magatartással kapcsolatban. Szerinte a Nyugat támogatja a renegát kommunista pártokat, beemelve őket a demokratikus mezőbe, ezzel a kommunizmus elleni harcot helyettesíti a Szovjetunió elleni harccal.
