Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága

SIMON ISTVÁN

A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága

Az 1956 utáni években óriási volt a tét a berendezkedő, konszolidálódó hatalom számára Magyarországon: megnyerni a társadalom többségének legalább is beletörődő közreműködését, együttműködését.1 Ehhez hitelesnek tűnő és kézzelfogható engedményeket és eredményeket kellett felmutatni, bizonyítandó, hogy az új rezsim valóban más stílust és részben másfajta tartalmat jelent a korábbiakhoz képest, persze megtartva-megőrizve a rendszer alapvető jellegéből következő vonásokat, tartalmakat, elvárásokat.2

1 Itt a 2009-ben, A levéltári iratok és a rendszerváltás című konferencián elhangzottakra — a rendszer működésének, működtetésének olyan olvasatára — utalnék, amely szerint a Kádárkorszak értelmezhető egy reform-kényszerpálya, illetve reform-illúzió időszakaként. Ennek a társadalmi kiegyezésre, pontosabban a hatalomnak és a társadalomnak a hallgatólagos konszenzusára építő, épülő taktikának és stratégiának fontos mozzanatai, történései a ’60- as évek elején fogalmazódtak meg (az a bizonyos szimbolikus jelmondat is ekkor hangzott el a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1961. december 8-ai tanácskozásán „Aki nincs ellenünk, az velünk [van] ”). (Az előadás szövege megj elent Levéltári Közlemények, 2011. 1. sz. 227-238.) Természetesen nem azért lehet izgalmas ennek a tartalomnak a vizsgálata, mert magától értetődő, hogy az ellenkező, fordított értelemhez képest (aki nincs velünk, ellenünk) egy megengedő attitűd a hatalom részéről, egy együttműködésre inspiráló helyzetet, politikai környezetet feltételez, hanem mert a nincs ellenünk értelmezésének árnyalatai felfedik, világosabbá tehetik ennek a bizonyos kiegyezésnek és ezen keresztül a rendszer kifelé és befelé történő eladhatóságának kérdéseit.

2 „A véleményeltéréseknél nekünk abból kell kiindulnunk, hogy az eltérő véleménnyel fellépő ember szándéka tisztességes, együtt kell megvitatnunk a véleményeket, hogy hamar egyetértésre jussunk abban, amiben egyetértésre kell jutnunk, hogy ne okozzunk a népnek felesleges vívódást, anyagi veszteséget a fejlődésben...” A szocializmus szempontjából nem hasznos, ha parancsszóval vezetik a pártonkívülieket — fogalmazta meg a korszak névadója a társadalmi kiegyezés „filozófiáját” 1958-ban a HNF október 4-ei ülésén. MNL OL M—KS 288. fill. cs. 380. ő. e. - Egy másik nagyon jellemző kádári-kijelentés ebből az évből: „Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, azt senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap a piac főterén dicsérje [...], ha nem szereti, nem szereti, az ő privát ügye. Majd megszereti. Máris szokik hozzá...” (Felszólalás a Láng Gépgyárban október 15-én. MNL OL M-KS 288. f. 21. cs. 1958/6. ő. e.