Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

G. Vass István szakirodalmi munkássága (Összeállította Vass Johanna)

G. Vass István (1942-2011) szakirodalmi munkássága

321

ramként G. V /.; illetve V I.) alak is, míg a hatvanas évek második felében látszik rögzülni a sokak által ismert névforma. Éppen ezért, és az esetleges további feltárások egyértelműsége kedvéért is - személyi bibliográfiában szokatlan módon -, a cikkek előtt feltüntettem az adott helyen szereplő névhasználatot.

A bibliográfia készítőjének nem feltétlenül feladata az általa feltárt anyag értékelése, de amikor az összeállítás során némi egyenetlenséggel szembesültem a szakmai, tudományos aktivitás intenzitását, volumenét tekintve, óhatatlanul is előkerültek a személyes emlékek. Megfigyelhető, hogy azok az időszakok, amikor édesapám egy-egy nagyobb felelősséggel járó, magasabb hivatali beosztást viselt - például a kilencvenes évek elején, az Új Magyar Központi Levéltár önállóságának megszűnése után, a Magyar Országos Levéltár főigazgató helyetteseként; és a kárpótlási ügyekkel kapcsolatos, levéltári adatszolgáltatás intézményen belüli felelőseként -, ezek jobban leterhelték, és kevesebb energiát hagytak a kutatói, tudományos tevékenységre. Emlékszem, nemegyszer példálózott „sóváran” olyan, nála idősebb kollégákkal, akik nyugdíjba menetelük után mintegy „második életművüket” alkották meg... A 2003 utáni időszak termékenysége és gazdagsága mutatja, hogy a hivatali terheket letéve, nemcsak hogy megadatott számára is ez a lehetőség, hanem azt nagy kedvvel és elkötelezettséggel ki is használta.

Újdonság volt viszont számomra a fiatalkori évek kisműfajainak számossága és tematikájuk szerteágazó volta. Fentebb már említett önéletrajzában megemlékezik a tanyán töltött gyermekkorról, és az egyetemi évek első hónapjainak „sutaságáról”, az akkor az értelmiségi lét küszöbére érő nemzedék első lépéseiről, útkereséséről. Az írás számára egyaránt adta meg az önfeltárás és helykeresés eszközét, a tájékozódás és belehelyezkedés lehetőségét az újfajta közegben. Egy széles látókörű, a kortárs művészetek, és egyáltalán minden művészeti ág iránt érdeklődő fiatalember képe rajzolódik ki, aki egyszersmind szorgalmas és alázatos munkával, ismertetők, kritikák írásával gyakorolja magát az első években, és készül a későbbi, nagyobb feladatokra.

Az életműben kitüntetett helyet foglal el a helytörténeti tevékenység. Már a békéscsabai letelepedést követő, korai években is helyet keresett és talált — a korabeli keretek között — a helytörténettel foglalkozó városi szervezetek munkájában, majd később ez az irányultság a Gádoroson a kétezres évek elején kibontakozó helytörténeti műhelymunkába való bekapcsolódás lehetőségével teljesedett ki. Az a szenvedélyes szeretet, elkötelezettség, amelyet a szülőfalu — és ezen keresztül családja - iránt érzett, a Gádorosi Füzetek körül végzett szerkesztői, szerzői munkában találta meg szerencsés és méltó kifejeződését. Feltétlenül meg kell még említeni - bár nyomtatásban megjelent, névvel jegyzett segédanyag nem kapcsolódik személyéhez — az oktatási tevékenységet. Közel két évtizeden át oktatta különböző tanfolyamokon a segéd-levéltárosok, iratkezelők nemze