Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Nyeste Sándor: A Munkácsytól a Kékesig
A Munkácsytól a Kékesig 301 te a hangját, öt százaléka az újságban találkozott a nevével, 56 százaléka a megkérdezetteknek azt válaszolta, hogy a televízióból ismeri.”5 6 Mindazok ellenére, hogy a szemben álló nyugati és keleti tömb sok mindenben különbözött egymástól, így a műsorsugárzás frekvenciájában is, a keleti tábor vezető államában és a tömb más államaiban televíziósláz éppen úgy jelentkezett. Sztálin halálát követő első években a Szovjetunióba ellátogató számos külföldi elhűlve tapasztalta a televíziós technológia létezését egy olyan országban, amelynek alapvető problémáját a minőségi élelmiszerek, a ruházat, valamint a lakás biztosítása jelentette. Margaret Higgins amerikai újságírónő 1955-ös útja során tapasztaltakról akként nyilatkozott, hogy számára az „ország az egyik legfurcsább látványosságát” a Moszkva külső kerületeiben faházak tetején lévő televíziós antennák jelentették. Legnagyobb meglepetésére „bár a házak annyira romosak voltak, hogy szó szerint majdnem összedőltek, mind a két család, akiket egy ilyen kis térbe bezsúfoltak, rendelkezett egy saját televízióval.” Ekkoriban talán egy millió háztartás rendelkezett a Szovjetunióban televízióval, bár ezek nagy része Moszkvában volt. 1960-ra ez a szám közel öt millióra emelkedett, majd 1963-ra megduplázódott, 10,5 millióra emelkedett, s az évtized végére elérte a közel 25 milliót. A szovjet műsorszolgáltatás fejének Nyikolaj MeszjacevneM' az 1960-as évek középen tett kijelentése alapján „a kormány annak ellenére nem sajnálta a pénzt a tömeges műsorközvetítésekre, hogy az ország nagy szegénységben élt.” 1960-ban, amikor a Osztankinói tévétoronyra vonatkozó döntés megszületett, a vidéki gazdaságok mintegy 30%-a még mindig áramszolgáltatás nélkül volt, és városi családok milliói szorongtak kicsiny társasházakban. Ekkor a Szovjetunióban 200 millió lakosra körülbelül 4,3 millió telefon jutott, aminek a többsége utcai készülék volt. Noha a szovjet autógyártás mintegy 525 000 autót produkált évente, a magánautó vásárlást különböző módszerekkel ellehetetlenítették. Ezzel szemben a televízió-gyártást folyamatosan bővítették, a vásárlást pedig ösztönözték, és ami még ennél is fontosabb, a rezsim a televíziózás ottho5 SÁNDOR, 1964. 7. 6 A Szovjetunió Állami Rádió és Televízió Bizottságának miniszteri rangú elnöke. A második világháború idején kémelhárító tiszt, majd a háború után a Komszomolban és az SZKP KB-ban töltött be különféle tisztségeket. Az 1960-as évek végén a Gosteleradio vezérigazgatója. E tisztségében meghatározó szerepe volt a moszkvai, Osztankinói tv- központ létrehozásában, valamint a Távol-kelet és Szibéria távoli területein történő műsorszolgáltatás műholdas kialakításában. 1970-ben politikai intrikák és rágalmazások áldozata lett. Állását elvesztette és a Szovjetunió Kommunista Pártjából is kizárták, rehabilitálására 14 évvel később, 1984-ben került sor. http://english.ruvr.ru/2011/09/04/ 5563l426.html (utolsó letöltés: 2012. március 8.)
