Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője

TÓTH ESZTER ZSÓFIA jen másnak a lakásán, akkor megüthette volna már a vendéglőben is, de annál korrektebbül viselkedett vele szemben. Másnap, amikor beszéltem vele, és mond­tam neki, hogy nagyon pimaszul viselkedett, erre ő azt mondta, hogy mit szól­tam volna, ha a férjembe engedett volna egy golyót, és azt mondtam, hogy ott voltam én is, és erre azt mondta, ha beléd engedtem volna, akkor már nem tudtál volna mondani semmit. Várt volna a két gyerekem otthon, és apa anya nélkül maradtak volna egy ember meggondolatlansága miatt. A másik kérdés most már csak az volt egy aranyláncom, ami nekem igen kedves volt. 1957-ben voltunk nála négyen lakásszentelésen, és a nyakamban elszakadt a lánc, azt mondta, adjam oda, ő megcsinálja. Két nap múlva kértem a láncot, azt mondta, hogy elvesztette, majd megveszi. ígérte, ha megkapja a nyereségrészesedést meg a spórpénzt, akkor majd megveszi, e még ezideig sem vette meg. És még ráadásul, amikor kértem, azt kaptam, hogy menjek az anyám kurva picsájába, hogy én eladtam a láncot, pedig már voltam nehéz körülmények között, mégsem adtam el. Most ismét március 5-én elmentem a feleségéhez, és ő is ott volt Én kimondottan a lánc miatt mentem és nem azért, hogy felidézzem a múltat, mert már erre pontot tettünk, és most is azt mondta, volt bőr a pofá­mon idejönni és kérni, ócska, rohadt kurva, akit baszogattam. Én erre azt mond­tam, majd elintézik illetékes helyen, ahol engem is meghallgatnak, és méltányol­ják ezt a hibám. Azután is azt mondta, szerezzek két egyszobás lakást, és elcseréli az övét, és otthagyja a feleségét, és hogy mégis menjek hozzá. Én azt mondtam, hogy nem. Hogy mentem volna most már hozzá egy olyan emberhez, akit [sic!] tudva tu­dom, hogy becsapott, hazudozott, szélhámoskodott velem szemben, és a felesé­gén kívül most is volt neki más vagy még van mindig. K. elvtárs mondása szerint azt mondja, hogy én zaklattam, és nem hagytam neki békét, pedig ezt megcáfolom, mert amikor nem voltam bent, akkor is ál­landóan keresett telefonon. Most pedig még jó viszonyban voltunk addig, amíg S.-né voltam, s a legjobb voltam, most pedig visszakértem a láncom, ami nekem igen kedves, és most is hangsúlyozom, és most már csak a legdrasztikusabb szavakat használja. És én- előttem már nem is ember az ilyen, annak dacára, hogy én is hibát követtem el. Mindenesetre, hogyha tudtam volna, akkor már abbahagytam volna én is az egész dolgot, de ez jó, hogy így történt, talán nem fog szélhámoskodni. Ezt a levelet, amit mellékelek, 1960. augusztus 11 -én kaptam tőle, mondván azt, hogy csak két évig volt közöttünk kapcsolat, itt is megmutatkozik az, hogy nem úgy van, ahogy ő mondta. Engem semmi kapcsolat többé nem fűz hozzá, mert tudom, hogy össze-visz- sza hazudott, és nem mondott igazat a K. elvtársnak se. 278 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------o

Next

/
Thumbnails
Contents