Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője

Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője

273

fájt —, volt, amikor szépen beszélgettem vele, majd aztán kissé erélyesebben is próbáltam Volt azután olyan eset is, amikor én is azt a hangot ütöttem meg, vagyis próbáltam megütni, amit ő, de én jártam rosszul, mert megvert, amiről orvosi látleletem is van az SZTK rendelőben, és amit a múlt évben B. elvtársnak is megmutattam. De mindez hasztalan.

Azt is megtettem kedves B. elvtárs — amit nagyon megbántam —, hogy az ő szekálásának véget vessek, mert csak azt hangoztatta, hogy mit értek én a dolgokhoz, én csak egy kis szürke gépírónő vagyok, én csak hallgassak, nekem csak bagóra valót fizetnek, lám ő pedig már hol tart, neki mennyi a fizetése stb. És hogy az ő felesége ne legyen csak egy gyors- és gépírónő, ne szégyenkezzen miattam, elkértem magam a nagyon jó munkahelyemről, amit nagyon szerettem csinálni, hisz 12 éven keresztül az előző munkahelyemen is hasonlót csináltam. Otthagytam az elvtársakat, a munkatársakat, akikkel együtt én szívesen dolgoztam. Felcseréltem egy sokkal rosszabbra, amit nem nagyon szeretek csinálni, csak azért, hogy otthon a rend és békesség helyreálljon. Erről Kádár elvtárs is tudott. Szívesen dolgoztam volna bent a kerületi pártbizottságon is, hisz amikor felvetődött a kérdés, hogy bemennék-e dolgozni, nagyon fájt, hogy férjem ellenzi, hivatkozva részben a gyerek ellátására, ami nem lett volna probléma szerintem sem, mert meg tudtam volna valamiképp oldani, ahogy sokan mások megoldják. De valami mást láttam emögött is, illetve látok most már, szándékosságot, egy bizonyos fokig féltékenységet, hogy én az elvtársak közé bekerültem volna. Nagyon sajnálom később már, hogy én nem voltam erősebb ezen a téren, és engedtem magam lebeszélni. Na de én azért is megmutatom, hogy ezen a helyen is megállóm a helyem, és vezetőim munkámmal meg lesznek elégedve, ha már a sors így hozta.

Kedves B. elvtárs, ne haragudjon, hogy levelem ilyen hosszúra nyúlt, még egyszer nagyon szépen megkérném, legyenek szívesek, beszéljenek el vele, és kérjék meg, hogy most már döntse el magában, legyen tisztában érzelmeivel, nem tudom ezt a bizonytalanságot tovább elviselni. Ne legyen olyan beképzelt, durva a családjához, közöljön velünk is olyan legelemibb dolgokat, hol, merre jár, kiknek a társaságában szórakozik, egyszóval törődjön velünk is. Nekünk is szükségünk lenne az ő társaságára, erről ne is beszéljek, hogy egy kis szeretetére is. Ne hangoztasson olyan szavakat - ha úgy dönt természetesen, hogy velünk marad —, hogy én pl. csak az ő házvezetőnője vagyok, és azért fizet engem, hogy ezt vagy azt megtegyem neki. Ne legyen olyan beképzelt az ő fizetésére, mert nekünk nem az a fő célunk, hogy mennyi a fizetése, hanem, hogy egy rendes férj legyen mellettünk, aki minket megbecsül. Ne hagyja a fizetésének javarészét a kocsmákban, mert a lakásunk barátságosabbá tétele érdekében még volna mit tenni — nincs egy darab szőnyegünk, ami nélkül meg lehet lenni ugyan, de abból