Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Szabó Csaba: Azok a „hatvanas évek”

26

SZABÓ CSABA

lentősebb perek. Az Elnöki Tanács csak 1961. április 16-án szüntette meg a népbíróságokat.22

A katolikusok elleni perek a hatvanas években, hasonlóan a Rákosi-korszakhoz, teljes intenzitással folytatódtak. Az 1960—1961-es több száz katolikust érintő letartóztatások, majd a konstruált perek („Fekete Hollók”) csak a nyitány volt. Az 1963-as amnesztiával szabadultak egy-két éven belül ismét ültek. További perhullámok követték egymást 1965-ben, majd 1967-ben. Az utolsó katolikusok elleni perre, négy egykori domonkos szerzetes elítélésére 1972-ben került sor. Lénárd Ödön piarista szerzetes (18 és fél év összbüntetést követően) szabadult 1977-ben, Magyarországon utolsó katolikusként.23

Rákosi Mátyás Magyarországa (természetesen az 1953-1954 közötti korrekció alatt is) az egységes szovjet blokk egyik szatelitállama volt. Külpolitikai téren, a Nyugat irányába a teljes elszigeteltség jellemezte. Kizárólag Moszkva utasításainak megfelelően jelent meg bárhol a világon. A Magyar Népköztársaság Kádár János alatt is a szovjet rendszer szerves része maradt mindvégig, de Moszkva tudtával éppen a hatvanas évek elejétől aktívabb nyugati külpolitikát folytathatott. Az 1957 és 1962 közötti időszakban az MSZMP Politikai Bizottságának diplomáciai kapcsolatokat érintő határozatai a szocialista országok kivételével a harmadik világ gyarmati sorból éppen csak felszabaduló államaira, azok közül is a baloldali berendezkedésűekre korlátozódott. Az ENSZ közgyűlések napirendjén 1956 után gyakran szerepeltek a magyar ügyek.24 A magyar külpolitika minden szinten kereste az összeköttetéseket a Nyugattal. A kapcsolatok normalizálása céljából kezdődtek titkos tárgyalások a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok megbízottai között. Már I960 májusában készült egy előterjesztés a Politikai Bizottság számára a magyar-amerikai (és egyben a vatikáni) viszony rendezéséről.25 Komoly előrelépés 1962-ben történt. A meginduló párbeszédnek köszönhetően jött létre 1962. október 20-án egy megállapodás: az USA az ENSZ közgyűlésével elfogadtatta a magyar kérdés levételét a napirendről (1962. december 20.). Ezzel párhuzamosan néhány magyar főpapot

22 Szakolczai, 2001, 147-166.

23 Szabó, 2012, 860-862.

24 Az ENSZ 1959. november 26-ai közgyűlése a magyar küldöttség ellenkezése ellenére napirendre tűzte a magyar kérdést. A kisebbségek védelmére és a diszkrimináció megszüntetésére felállított bizottság ugyancsak 1959-ben a magyar egyházak helyzetével foglalkozott. Az Állami Egyházügyi Hivatal a magyar Külügyminisztérium megbízásából részletes jelentést készített az egyházak helyzetéről. MNL OL XIX-A-21-d-0030/1959.

25 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 183. ő. e. 58—63. Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve. 1960. május 17. Az előterjesztést a PB nem tárgyalta meg, június 14-én, majd augusztus 16-án foglalkoztak ismét a kérdéssel. Akkor az amerikaiaktól várták a kezdeményezést, a magyar reagálást pedig a nemzetközi helyzet alakulásától tették függővé.