Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Tóth Eszter Zsófia: Az esztergályos, a vasutas, a feleség meg a szeretője
TÓTH ESZTER ZSÓFIA sem a két gyermekes anyuka a férjével. A nő szerint a férfi bolondította őt összevissza, házasságot ígért neki — nős emberként — amit az asszony el is hitt. Végül eljött a vállalattól, levelében azt hangsúlyozta, azért, hogy egy nézeteltérés miatt a kapcsolatukat befejezze. Azonban a kapcsolatot akkor is folytatták, amikor ő már a Fővárosi Gázműveknél dolgozott. Végül követte a férfit a Rádiótechnikai Gyárba. 1961. január 16-án S. Pálné és férje látogatást tett K. István lakásán, aki — mialatt ők hárman megbeszélést tartottak a hogyan továbbról — feleségét kiküldte a szobából. S. Pálné levelében szeretőjét kifejezetten agresszív emberként ábrázolja: K. István megfenyegette őt, hogy férjébe golyót ereszt, másrészt a férfi nem adta vissza arany nyakláncát. Akárcsak a rossz férjről szóló levélben, de a harmadik történetben — a vasutas családjánál — is vissza-visszatérő motívum, hogy az asszonyok tehetetlenek a környezetükben élő, agresszív férfiakkal szemben. S. Pálné levelében úgy jelenítette meg a férfit, mint aki - tipikus bántalmazóként — a hideget és a meleget váltogatta, egyik nap még fenyegetőzött, sértegette őt, másnap már szerelméről biztosította. E levél után azonban írt egy másikat is S. Pálné, amelyben korábbi állításait visszavonta. Hangsúlyozta, hogy a nyakláncot visszakapta, és a férfi bár a pisztolyt elővette, de rögtön is zsebre tette. Önmagát pedig úgy jellemezte, mint aki „zaklatott idegállapotban” volt, azért írta a levelet. Vajon mi történt a két levél megírása között? Tényleg megkapta az asszony a nyakláncot? Vagy a férfi megfenyegette, ne jelentse őt fel a pártbizottságon? Vagy a szeretők kibékültek, és a kapcsolatot folytatták? A levélírás „csak” egy párkapcsolati játszma volt közöttük? 268 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------° A feleségét bántalmazó vasutas A harmadik esetben az írásos források úgy ábrázolják, hogy bár valójában a házasfelek nem léptek félre, de a férj beteges módon féltékeny volt a feleségére: ha a munkatársaival beszélgetett, már abból is azt a következtetést vonta le, hogy az asszonynak házasságon kívüli kapcsolata van, és „filléres vasúti kurvának” nevezte. A feleség elkeseredettségében öngyilkosságot is megkísérelt. A férfi-nő kapcsolatot a férfi nemcsak a feleségével szemben kezelte hatalmi viszonyként, hanem a leányával is: nyilvánosan megszégyenítette, a vonatról lerángatta vélt erkölcsi vétség miatt. Míg az első forrásban a feleség arra kérte a párttitkárt, beszélgessen el a férfivel, itt áthelyezését kérte, ami meg is történt, és azt, hogy a hatalom emberei segítsék őt abban, hogy önállósodni tudjon, lakáshoz jusson. Az áthelyezés meg is történt, azt azonban nem tudjuk, sikeres volt-e az asszony önállósodási kísérlete, vagy a házasfelek együtt maradtak a pokoli házasságban.
